Többnyelvűség az EU-ban és Moldova

Az Európai Parlament 2009. október 6-i, brüsszeli munkanapján Tőkés László erdélyi képviselőnk – egyebek mellett – a Művelődési és Oktatási Bizottság (CULT) délelőtti ülésén vett részt, melynek rendes tagja, délután pedig az Európai Unió – Moldova Parlamenti Együttműködési Bizottság munkájába kapcsolódott bele.

1. A CULT-bizottság ülésén, annak meghívottjaként Leonard Orban többnyelvűségért felelős európai biztos számolt be eddigi munkájáról (2007–2009) és annak eredményeiről. Általánosságokban mozgó beszámolójában – többek között – az Unió kulturális értékeiről, valamint a soknyelvűség erkölcsi, politikai és gyakorlati hasznáról beszélt, külön is kihangsúlyozva, hogy a kulturális és nyelvi sokféleség hatásos ellenszere az intoleranciának. Az ún. barcelonai irányelvet (2002) is idézte, mely az EU polgárai számára távlati célként irányozza elő saját anyanyelvük és két másik nyelv használatát. Külpolitikai vonatkozásban arról is beszámolt, hogy a multilingualizmus tárgyában tavaly Kínával és Indiával is sikerült egy együttműködéses megegyezést kötniük. Előterjesztését a bevándorlók nyelvi-társadalmi integrációjának a „provokáló” kihívásaival, illetve a biztosi hivatal jövőbeli terveinek ismertetésével zárta.

A hozzászólások rendjén Fisas Ayxela – spanyolországi – katalán képviselő a kis és a regionális nyelvek érvényesülése mellett foglalt állást, és ennek szellemében a szlovákiai magyarok anyanyelvhasználatának a korlátozását is bírálta.

Milan Zver szlovéniai EP-képviselő a szomszédos népek nyelvének kölcsönös megtanulását ítélte fontosnak.

Hannu Takkula finn képviselő a bizalomépítés és az együttműködés nyelvi, kulturális vonatkozásait emelte ki, egyben az Európában őshonos kisebbségi közösségek nyelvének az elhanyagolását kifogásolva. Kontinensünkön „civilizációs mérce” az egyes nyelvek szabad használata – mondotta.

Tőkés László EP-képviselőnk az ún. harmadik országok (pl. India, Kína), a csatlakozás előtti országok (Szerbia, Ukrajna stb.) és a tagországok (Szlovákia, Románia stb.) hármas összefüggésében szólt hozzá a nyelvi jogok kérdéséhez. Ennek megfelelően eszmei és politikai általánosságok helyett több gyakorlatiságot igényelt Leonard Orban nyelvi biztostól és hivatalától: példának okáért a kárpátaljai és a délvidéki magyar és román nyelv, valamint oktatás védelmében; a moldvai csángómagyarokat sújtó nyelvi tilalom feloldása érdekében; vagy éppen az önálló erdélyi magyar nyelvű egyetemi oktatás engedélyezése ügyében. Botrányosnak nevezte, hogy a szlovákiai nacionalista-posztkommunista kormányzat egy olyan fasisztoid államnyelvtörvényt vezetett be, amely a ’30-as évek Romániájának és a Franco-diktatúra Spanyolországának a nyelvi tilalmait idézi. Európai képviselőnk ugyanakkor elismeréssel szólt az ír (gael) és a skót félhivatalos nyelvként való elismertetéséről az EU-ban (2008), valamint az Unió kiállásáról a harmadik országokbeli emberi és kisebbségi jogok (pl. tibetiek, ujgurok) védelmében.

Sean Kelly képviselőasszony az ír nyelv hivatalos rangra emelésének a kedvező kihatásairól számolt be – hazájában.

Katarina Nevedalova szlovák képviselőnő viszont a szlovákiai nyelvtörvényt próbálta menteni, azt tanácsolva Tőkés Lászlónak, hogy „olvassa el a törvényt, és ne a magyar radikálisok véleményét hangoztassa”.

Válaszában Leonard Orban EU-biztos az esetek többségében egyetértését fejezte ki a hozzászólók felvetéseivel. Az elhangzott kritikák vonatkozásában az EU lehetőségeinek a korlátaira mutatott rá. A nyelvi ügyek, a szubszidiaritás elvének megfelelően, az egyes tagországok kompetenciájába tartoznak – mondotta például a szlovákiai kisebbségi nyelvi diszkriminációval kapcsolatosan. Ugyanakkor tudatta, hogy a 43/2000. számú diszkrimináció-ellenes irányelvnek és más európai szabályozásoknak megfelelően, folyamatos vizsgálatnak vetik alá a nyelvtörvényt, hogy kialakíthassák mértékadó álláspontjukat. Biztatónak nevezte José Manuel Barroso újraválasztott elnök azon bejelentését, hogy az Európai Bizottságban új alapjogi biztosi tisztség létrehozását tervezik. Hasonlóképpen, a Lisszaboni Szerződés várható általános elfogadása is kedvező kihatással lesz.

2. Az EU – Moldova parlamentközi bizottság ülésén a Moldovai Köztársaság küldöttségét Monica Macovei elnök asszony üdvözölte. Fontos körülménynek számít, hogy az idei viharos belpolitikai küzdelmek, illetve a moldovai választások óta a két parlamenti képviselet első ízben találkozott.

Bevezetésképpen Mihai Ghimpu parlamenti elnök, Moldova ideiglenes államelnöke tartott beszámolót a moldovai helyzetről. A hozzászóló – többnyire romániai – képviselők egyöntetű elismeréssel szóltak a rendszerváltozással felérő idei politikai változásokról. Ebben az értelemben fejezte ki jókívánságait Theodor Stolojan román néppárti delegáció-vezető.

Tőkés László Vlad Filat miniszterelnök legutóbbi európai parlamenti látogatására visszautalva gratulált a kormányfő azon bejelentéséhez, hogy – az eddigi kettősséget megszüntetendő – Moldovában is az egységes román nyelvet készülnek a hivatalos államnyelv rangjára emelni. Romániai magyarként ugyanakkor a gagauz autonómiáról és Transznisztriáról, valamint a moldovai orosz kisebbség helyzetéről kért tájékoztatást.

Válaszában Mihai Ghimpu a Vladimir Voronin-féle posztkommunista megosztó politika számlájára írta mind a belpolitikai, mind a Romániával kapcsolatos feszültségeket és ellentéteket. A parlamenti elnök egy olyan Moldova mellett tett hitet, melyben mind a többség, mind a kisebbségek jól élnek és jól érzik magukat, és melyben tiszteletben tartják az emberi és kisebbségi jogokat.

Daniela Cujbă, a Moldovai Köztársaság EU-nagykövete kiegészítő hozzászólásában elmondta, hogy Moldova lakosságának 5,8%-a orosz, 11%-a ukrán, és 4%-a gagauz. Nagyra értékelte a gagauzok számára biztosított területi autonómiát, de azt sem hallgatta el, hogy a – külső – orosz befolyás miatt ez az autonóm jogállás is csorbát szenved. Sok esetben – például – maguk a gagauzok nem élnek nyelvi jogaikkal, saját anyanyelvükkel szemben az oroszt részesítve előnyben.

Monica Macovei bizottsági elnök az áprilisi választásokat kísérő erőszakos hatósági fellépés következetes kivizsgálását szorgalmazta – ami az európai, demokratikus jogállamiság alapvető követelménye.

Nagy valószínűséggel remélhető, hogy az idén beindult demokratikus változások új fejezetet nyitnak Moldova történetében, és fejlődését végérvényesen európai pályára állítják.

Brüsszel, 2009. október 6.