Fórumot tartottak az erdélyi magyar közösségi autonómia szükségességéről és időszerűségéről

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Autonómia és megmaradás címmel szervezett eszmecserét január 30-án Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetem tanácstermében.

Mint ismeretes, az EMNT 2025 márciusában Székelykeresztúron megtartott Országos Küldöttgyűlése egyben autonómiafórum is volt, amelynek keretében a résztvevők áttekintették az erdélyi magyar politikában elsőbbséget élvező közösségi önkormányzatiság ügyét, társadalmi és politikai támogatásának mértékét. Egybehangzóan állapították meg, hogy az önrendelkezés ügye kritikus helyzetbe került, ugyanakkor kimondták: nem szabad veszendőbe hagyni az autonómiaküzdelembe fektetett szellemi, anyagi és politikai tőkét. Megállapították: az EMNT-nek továbbra is vállalnia kell a békés eszközökkel folytatott önrendelkezési harc képviseletét, annak érdekében, hogy az erdélyi magyarok ezen elsőrangú, évszázados eszmei és politikai törekvését napirenden tartsák.

Ennek szellemében – és a folytonosság jegyében – szervezték meg a mostani, nagyváradi autonómiafórumot. Ez Tőkés Lászlónak, az EMNT elnökének a nyitóbeszédével kezdődött, aki a megjelent meghívottak és érdeklődők köszöntése után Megmaradásunk biztos záloga: az autonómia címmel tartott történeti visszatekintést, helyzetelemzést és feladatfelmérést. Emlékeztetett, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak az egyik legfőbb célkitűzése az erdélyi magyar autonómiatörekvések támogatása, melyeknek jelenleg sem a belföldi, sem a nemzetközi viszonyok nem kedveznek. Az önrendelkezési és önkormányzási ügy kontinentális és egyetemes dimenzióban is kritikus állapotba került, hazanézve pedig már-már igazolódni látszik jeles kolozsvári politikus-írónk, Kónya-Hamar Sándor 2021-es megállapítása: „Az erdélyi magyarság pedig maradt saját politikai tehetetlenségének történelmi rabságában.” A püspök éppen ezért szorgalmazta beszédében az azonnali cselekvést, rámutatva, hogy a nagyváradi fórum új fejezetet próbál nyitni az autonómiaküzdelemben.

A tanácskozás első panelje – amit Mátis Jenő mérnök-közgazdász, az EMNT alelnöke moderált – Az autonómiatörekvések esélyei változó világunkban címet kapta, s ennek megfelelően szóltak hozzá a meghívott előadók. Elsőként Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Szövetség elnöke, aki a bukaresti parlamentben az RMDSZ-frakció tagjaként képviseli a romániai magyarságot, az eddig kidolgozott autonómiastatútumok és egyéb önrendelkezési törvénykezdeményezések helyzetét vázolta, ezek esélyeit latolgatva a román törvényhozási trendek és sajátosságok fényében.

Bakk Miklós politológus, egyetemi oktató, a TEUS transzilvanista egyesület alapító tagja előbb a világpolitikai folyamatok összefüggésében vetett pillantást az autonómiára, majd a romániai helyzetről megállapította: bár az erdélyi magyar autonómiaküzdelem nem érte el célját, több kollaterális (járulékos) sikert hozott, ezek egyike a Székelyföld fogalom legitimmé válása, mely éppen a román politikum folyamatos tagadása által került be a többségi közgondolkodásba. Szerinte az autonómiatörekvéseket fenn kell tartani, mivel fontos a kontinuitás, de új lépések is kellenek: újra kell gondolni a mozgalmi eszköztárat, és megújításra szorul a román–magyar párbeszéd is. Ezek mentén a helyi polgári kezdeményezések fontosságát és hatékonyságát is hangsúlyozta.

Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke a Székelyföld területi autonómiájának, valamint a többségében a nemzeti kisebbségek tagjai által lakott régiók érdekében folytatott nemzetközi és hazai küzdelem állását vázolta, maga is apróbb sikerekről számolva be. Ezek tudatában biztatott mindenkit, mondván: a közösségi jogérvényesítés egy permanens küzdelem.

Szilágyi Zsolt politológus, az Európai Szabad Szövetség alelnöke, az EMSZ kül- és nemzetpolitikai kabinetjének vezetője ezúttal azt hangsúlyozta, hogy Erdélyben az önrendelkezés legitim gondolat, függetlenül attól, hogy az aktuális bukaresti vagy budapesti kormányzat támogatja-e vagy sem. Az autonómiaharc folytatása Kós Károly örökségének a felvállalása, mely Trianon óta aktuális. Az autonómiaigényről való dialógust a mindenkori román nemzetállam elutasítja, a közbeszédben máiglan azt sulykolják, hogy ez szeparatizmust jelent, ami nem igaz. Az Európai Unió részéről pedig hiányzik a nyomásgyakorlás, mivel az saját integrációs kudarcaival és külpolitikai ballépéseivel van elfoglalva.

A fórumon Mozgástér és lehetőségek címmel zajlott le a második panelbeszélgetés, ebben előbb Csomortányi István, az EMSZ alelnöke beszélt azokról az elszalasztott lehetőségekről, amelyek az erdélyi magyar közösség kollektív, illetve választottjainak egyéni lelkiismeretét terhelik, még az erősen központosított román nemzetállam keretein belül is. Példáival a Bethlen Gábor-i elvet helyezte előtérbe cselekvési imperatívuszként: „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.”

Ennek szellemében szólt Bodó Barna politológus, egyetemi oktató, a Bánság Értéktár alapító elnöke is, aki autonómia és kultúra kapcsolódása mentén egyszere mutatott rá az örökségvédelem és a civil kezdeményezések fontosságára és egymásrautaltságára.

Dávid László mérnök, emeritus professzor, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Szenátusának elnöke a mesterséges intelligencia (MI/AI) szerepéről és hasznosságáról beszélt az autonómiatörekvések elősegítésében. Mert ha sokan érvelnek megfelelő érvekkel az autonómiáról az interneten, azokat az MI megtanulja és a továbbiakban azt az érvelésmódot fogja közvetíteni. Bár ebben rejtezkedik az a veszély is, hogy „ha egy társadalomban nagyon sokan a nekünk ellenkező mintát fogják állítani, akkor vesztett ügyünk van. Ezért is szükségesek azok a tanítói videók a digitális térben, hogy a mi igazunk megfelelő súllyal jusson el egy közösséghez.”

A fórum hozzászólásokkal, kérdésekkel és reflexiókkal, valamint Tőkés László elnök és Toró T. Tibor ügyvezető elnök konklúzióival ért véget, akik egybehangzóan állapították meg az itt elhangzottak mentén is: „az önfeladással szemben az a meggyőződés kerekedett felül, hogy az autonómia ügyét nem szabad veszendőbe menni hagynunk”. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak továbbra is vállalnia kell, hogy gazdája, éltetője maradjon az erdélyi magyarság eme alapvető fontosságú évszázados nemzeti ügyének. Ennek függvényében körvonalazták egy stratégiai munkacsoport megalakítását és feladatainak kijelölését a hazai és nemzetközi törvénykezdeményezések terén, vázolták az autonómiával szembeni ellenérzések leküzdésének eszközeit és lehetőségeit, valamint döntöttek egy védnöki testület létrehozásáról, amely az EMNT és az autonómiaügy hitelességének és presztízsének növelését segítené elő.

Az esemény zárásaként átadták az EMNT által alapított, első alkalommal 2013-ban kiosztott Kós Károly-díjat. Ezt olyan személyiségeknek és szervezeteknek adományozzák, akik/amelyek az autonómiaformák kialakításában és alkalmazásában példás tevékenységet fejtettek ki.

Az 1935-ben Dicsőszentmártonban született, évtizedek óta Székelyudvarhelyen élő Katona Ádám irodalom- és művelődéstörténész, közíró a rendszerváltozás utáni székelyföldi politikai önszerveződésben betöltött kezdeményező szerepéért, a székelyföldi területi autonómia ügyét az elsők között felvállaló Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform megalakításáért és vezetéséért, valamint a különböző erdélyi autonómiaformák kitartó, következetes és önzetlen képviseletéért kapta meg a díszoklevelet és a vele járó emlékplakettet. A kényszerűen távol lévő díjazottról Toró T. Tibor mondott harcostársi laudációt.

Az 1936-ban Budapesten született Komlóssy József 1956-os emigránsnak, erdőmérnöknek, lobbistának, aki pár éve Svájcból hazaköltözve a dunántúli Szigligeten él, a Kárpát-medencei magyarok ügyének képviseletéért, a Székelyföld és az erdélyi magyarok autonómiaügyének pártolásáért, az Európa Tanács csángókról szóló jelentésének megalkotásában nyújtott szerepéért kapta meg a Kós Károlyról nevezett díjat. Az indoklást kísérő méltatással Szilágyi Zsolt szolgált.

Csóti György (1940, Budapest) villamosmérnök, politikus, volt országgyűlési képviselő, nagykövet, a Magyar Atlanti Tanács elnöke a magyar kül- és nemzetpolitika alakításában nyújtott több évtizedes munkájáért, a Kárpát-medencei magyar közösségek védelmében betöltött szerepéért és a magyar önrendelkezés gondolatának képviseletéért kapta meg harmadikként az EMNT díját. Laudációját Bedő Árpád, a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács titkára mondta el.

Az utóbbi két díjazott a megtiszteltetést köszönve szólt a jelenlévőkhöz, hitet téve az elszakított magyar nemzetrészek legitim törekvései, köztük a közösségi önrendelkezésük ügye mellett.

Képek: https://www.facebook.com/media/set?vanity=emnt.org&set=a.883828100953816