2026. március 10. kedd

Komlóssy József – 90.

2026. március 9-én ünnepi rendezvényt szervezett Budapesten A Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány Komlóssy József 90. születésnapja alkalmából, életművének méltó elismeréseként.

A jeles kisebbségvédő Komlóssy József több évtizedes munkássága – mind a mai napig – a közösségépítés és az értékteremtés szolgálatában áll, különös figyelmet fordítva a Kárpát-medencei magyarság ügyére. E munkásság elismeréseként jubileumi eseményt tartottak a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében, amelyre jeles közéleti és politikai személyiségeket hívtak meg, az ünnepi köszöntőbeszédre pedig Tőkés László püspököt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét kérték fel. A beszéd alább olvasható.

K Ö S Z Ö N T É S

Komlóssy József 90. születésnapja alkalmából

A hagyományos bibliai korhatárt messze meghaladó 90. születésnapján magam is csatlakozom azokhoz a közméltóságokhoz, jóbarátokhoz, akik osztoznak az ünnepelt Komlóssy József örömében, és jókívánságaikkal köszöntik fel Őt e jeles alkalomból. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács idén januári autonómiafórumán mintegy megelőlegezte ezt az évfordulószámba menő születésnapot, amikor is Nagyváradon a Kós Károly Díjjal tüntette ki Erdélyország és a határon túli magyarság nem hivatalos, kimagasló nemzetközi követét és jogvédő bajnokát. „Közelgő, kilencvenedik születésnapja alkalmából azt kívánjuk: velünk együtt tudjon örülni az eddigi évtizedek eredményeinek, és legyen még erősebb a meggyőződés benne és bennünk, hogy az autonómia a megoldás!” – hangzott a laudációban. Akkor mi mindannyian úgy éreztük, hogy megtisztelő díjazása számunkra jelent kitüntetést, továbbá annak a nemes nemzeti ügynek szól, amelyet egész életében oly nagy odaadással és eredményesen képviselt.

Ha jól emlékszem, Komlóssy Józseffel való személyes ismeretségem 1990-béli erdélyi útjához kapcsolódik. A Ceauşescu-diktatúra viharos összeomlásának örömében a frissen megalakult Romániai Magyar Demokrata Szövetség nagyváradi kongresszusán találkoztunk, amely odavonzotta Őt is, mint tettekre kész nyugati magyart, mindazokat, akik segítségére siettek a feleszmélő és önszerveződésre szövetkező erdélyi magyarságnak. Erdélyi útjának kimaradhatatlan állomását képezte kolozsvári szülői házamban, édes szüleimnél tett látogatása is, melynek alkalmával Édesapám, „Tőkés Pista bácsi” nyújtott tájékoztatást az Európai Népcsoportok Föderatív Uniója (FUEN) képviselőinek az erdélyi helyzetről.

Komlóssy József személyében egy olyan „idegenbe szakadt magyart” volt alkalmam megismerni, akit a nyugati világ befolyása és jóléte sem volt képes szülőhazájától elidegeníteni, aki élete és kiterjedt munkássága valamennyi állomásán megmaradt annak, akinek született: erdélyi magyarnak. Mintha annak a székelykapunak a feliratába foglalt erkölcsi parancsát követte volna, mely ekképpen hangzik: „Őseidnek szent hitéhez, Nemzetednek gyökeréhez, Testvér, ne légy hűtlen soha!” Hűségéről Ő maga is vallást tett: „Életem vezérfonalát székely gyökereim határozták meg.” A „világ nagy kohója” nem olvasztotta fel. A magyar emigráció azon kiemelkedő tagjai közé tartozik, akik Rodostóban sem tudták feledni Zágont, Nyugat-Európában és Amerikában, Kanadában és Svájcban is meg tudtak maradni magyarnak. Gyergyóditrói gyökereihez éppen úgy ragaszkodott, mint – anyai felmenői révén – a „hepehupás vén Szilágyhoz”. „Vélhetőleg tőlük, a perecseni Baloghoktól örököltem, miként mondani szoktam, az örökké rebellis kálvinista génjeimet” – olvashatjuk visszaemlékezéseiben. Hasonlóképpen a hitéről szóló bizonyságtételét Luther Márton zsoltárénekének szavával: „Erős várunk nékünk az Isten!”

Szintén a családi gyökerekhez vezet vissza élete „legfontosabb irányelve”, melyet még 1963-ban, Kolozsvárra való hazatérésekor anyai nagybátyja, Puskás Lajos tanár úr helyezett a szívére, s mely így szól: „A Hazát nem elég szeretni! A Hazát szolgálni kell!” Irodalmi értékű erkölcs- és életfilozófiai megfogalmazás ez a javából, életre szóló útravaló, mely Komlóssy József egész pályafutását valóságos iránytűként határozta meg. Nem véletlen, hogy a 80. születésnapja alkalmából készített életrajzi film is ezt a címet viselte. Tíz év után, mostani 90. születésnapján még inkább elmondhatjuk, hogy életét és munkásságát a legtalálóbban Isten áldotta szolgálatként jellemezhetjük.

Méltatásképpen hadd idézzem Pál apostol Timóteushoz intézett 1. levelét: „Mert akik jól szolgálnak, szép tisztességet szereznek maguknak, és sok bizodalmat a Jézus Krisztusban való hitben” (1Tim 3,13). A kenyérkereső munkavállalástól abban különbözik a szolgálat, hogy nem jár érte fizetség, hanem önkéntes vállaláson alapul. Más megközelítésben a szolgálat az a többlet, mely munkánkat hivatássá minősíti. Erdőmérnökként Komlóssy József ebben az értelemben vállalta népének önkéntes szolgálatát, nem az anyagi haszonszerzés, hanem éppen ellenkezőleg, akár az anyagi áldozatvállalás szellemében. „Akik jól szolgálnak, szép tisztességet szereznek maguknak” – hangzik az Igében. A mai napon az Ő jó szolgálatát hivatott „szép tisztességgel” koronázni a mi ünneplésünk, példája, szavai és cselekedeti láttán és hallatán pedig megerősíteni „bizodalmunkat a Jézus Krisztusban való hitben”, éspedig olyanképpen, hogy az Ő hite által épüljünk.

Tisztelt Komlóssy úr! Kedves József! Engedd meg, hogy – engedelmükkel – mindnyájunk nevében hálát adjunk Istennek és szívbéli köszönetet mondjak Neked mindazért, amit értünk, egész nemzetünkért, az erdélyi magyarokért és egyházainkért, valamennyi határon túlra szakított nemzeti közösségünkért, továbbá a romániai csángómagyarokért, a székely nemzetért, közösségi önrendelkezésünk ügyéért, nem utolsó sorban pedig az európai kisebbségi etnikai népcsoportokért tettél! Illessen hála és köszönet népünk és hazánk érdekében vállalt fáradhatatlan szolgálatodért!

Ezen a helyen és alkalommal nincs módom és helye kitérnem arra a kötetekre rúgó jogvédő, jogérvényesítő és diplomáciai tevékenységedre, melyet az elmúlt évtizedekben a köz javára és épülésére végeztél. Ehelyett kiterjedt szolgálatod két konkrét esetére szorítkozom, melyek mélységes emberségükkel, bensőséges érzésvilágukkal gyakoroltak nagy hatást reám.

Soha nem fogom elfelejteni azt a személyes segítségnyújtást, melyben az 1977-es székelyföldi földrengés nyomán a háromszéki református és unitárius gyülekezeteket, romos templomaik helyreállítása céljából, a svájci HEKS protestáns segélyszervezet támogatásával részeltetted. Istené legyen érte a dicsőség!

Hasonlóképpen felejthetetlen jócselekedeted az a fegyvertény, hogy az egymástól országhatárok által elszakított ukrajnai Kisszelmenc és szlovákiai Nagyszelmenc között éktelenkedő „vasfüggönyt” hűséges fegyvertársaid közreműködésével sikerült eltávolítanotok. A 2005. december 23-i szívbe markoló határnyitás örömteli emlékét felidézve szívből kívánom, hogy ma is ugyanaz az öröm hassa át a szívedet, mint akkor, amikor is „életed legszebb karácsonyi ajándékában” részesített az Isten.

Tőkés László