2025. szeptember 30. kedd

Méltó és igazságos

Mikor a püspök úr rámutatott, hogy ma Újvárossy Ernőre emlékezünk, egy, minden katolikus misén elhangzó mondattöredék jutott eszembe: „Méltó és igazságos.” Így méltó.

Harminchat év távlatából visszatekintve letisztulva áll előttünk Újvárossy Ernő alakja, méltósága, emberi nagysága, megingathatatlan jelleme, szerepe egy olyan korban, amikor a jó és a rossz, a nemes és a hitvány közötti különbséget felismerni könnyebb volt, mint ma. Amikor egyértelműen kellett oldalt választani, amikor a helytállás hitvallást jelentett. Amikor Európa utolsó bolsevik típusú kommunista diktatúrája nem válogatott a módszereiben, amellyel megpróbált mindenkit feltétlen engedelmességre kényszeríteni. Ennek az engedelmességnek az elvárása találkozott az apostolok hitvallásával: inkább kell engednünk Istennek, mintsem az embereknek. És Újvárossy Ernő számára nem volt kétséges, hogy melyik elvárásnak akar eleget tenni, tudatában lévén annak, hogy nem lehet két úrnak szolgálni. Döntött. Döntését mártírságáig betartotta. A már közeledő vesztét érző kommunista hatalom szemében az Istent minden földi hatalom elé helyező hívő ember nyílt ellenségnek minősült, bosszúja célkeresztjébe került.

Személyiségéről, életútjáról, a temesvári református gyülekezetben végzett tevékenységéről minden alkalommal megemlékezünk. Most, idő szűkében lévén, arra az időszakra szorítkozom, ami közvetlenül megelőzte meghurcolását, végül halálát.

A református közösségbe Tőkés László Temesvárra érkezésével talált vissza. Egyike volt azoknak a „kallódó keresztényeknek”, akiket Tőkés László annyi fáradsággal szedett össze. Ő visszatalált. A visszatalált református, idősödő Újvárossy Ernő mintha csak be akarta volna pótolni mindazt, amit az egyháztól távol elmulasztott.

Tevékenységéből két területet említenék meg: egyrészt a templom, elsősorban a lenti, ma a nevét viselő terem felújítása, használhatóvá tétele, ahol műszaki tudására, képzettségére voltszükség, másrészt a Tőkés Lászlót ért támadások alatt kitűnő diplomáciai érzékkel képviselte a lelkészt és gyülekezetét az egyházi és világi hatóságok felé. E kettő közül már az egyik is elég lett volna ahhoz, hogy a Securitate célkeresztjébe kerüljön. Fenyegették, hogy távolodjon el Tőkés Lászlótól. A cél ugyanaz volt, hogy Tőkés László, a fő ellenség körül teremtsenek vákuumot, fosszák meg legmegbízhatóbb támogatóitól.

Újvárossy Ernő nem engedelmeskedett. Neki az isteni elvárás volt az első. Ez lett a veszte. 1989 júniusától két szövetségesét távolították el mellőle: alulírottat, Balaton Zoltánt és Varga Lajos Károlyt, „nemzeti fontosságú szolgálati okból” helyezték el őket Temesvárról. Talán ha valamelyikünk itt van, több erőt érzett volna. Történelmietlen a kérdés: mi lett volna, ha… Amikor rövid időre, engedély nélkül hazajöttem, már halott volt. Nem tudjuk, hogy egy vagy két napja…

Halálát ördögi cinizmussal használták fel a református gyülekezet híveinek megfélemlítésére. Egyrészt suttogó propaganda útján terjesztették a „hírt”, hogy „vigyázzatok, mindenütt ott vagyunk, bármikor lecsaphatunk bárkire”, másrészt ügyeltek arra, hogy semmi olyan dokumentum ne kerüljön a kezünkbe, ami esetleg az ő felelősségükre utalhatott volna. A suttogó propaganda megfélemlítő hatásában bíztak. Az elején valóban tapasztalható volt egy döbbenet, de végül is a megfélemlítés nem következett be, sokkal inkább a közösség megacélosodását tapasztaltuk. A Patroklosz-hatást.

Méltó és igazságos megemlékezni Újvárossy Ernőről. És fontos! Mert 36 év után nem kisebb ellenség fenyegeti a keresztény közösségeket. A tengerből kijövő hízelgő fenevad ante portas! Sőt, már belül is van! Elmosódnak a határok a jó és rossz között, összekeverednek a táborok, hamis próféták, barátnak öltözött ellenségek züllesztenek. Egyre nehezebb felismerni az ellenséget, és megkülönböztetni a baráttól.

Akit viszont fel lehet ismerni, az Isten. Mert Ő felismer. „Én ismerem az enyéimet.” Neki kell engedelmeskednünk.

Ahogy tette ezt Újvárossy Ernő is.

Balaton Zoltán

(Elhangzott 2025. szeptember 28-án a temesvár-belvárosi református egyházközség templomában tartott vasárnap délelőtti istentiszteleten.)