A romániai szóhasználatban líceumként emlegetett patinás tanintézet dísztermében Demeter Katalin konzul – aki maga is az iskola végzettje – köszöntötte a megjelent tisztelgőket, érdeklődőket: meghívott közéleti szereplőket, egykori és mai tanárokat, diákokat, szülőket, rokonokat és barátokat. Vad Márta igazgató üdvözlőszavaiból az iskolai közösség öröme mellett a kitüntetett kolléga iránti elismerés is kiérződött.

Tanulók egy csoportja rövid zenés-irodalmi összeállítással alapozta meg a díjátadó hangulatát, majd következett a laudáció. Szilágyi Zsolt – szintén volt adys diák –, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke Nagy Zoltán szakmai és közéleti pályafutása mellett a viszontagságos iskolatörténetről is szólt, méltatva a most kitüntetett tanárembert, elődeivel és kortársaival egyaránt. „Példamutató a magyar közösségnek, hogy Nagy Zoltán ’89 előtt és után is vállalta véleményét és kiállt mellette. Akkor is, most is volt és van mit veszítenie. És mégis, nem a félelem és a megfélemlítés sötét bajnokainak, hanem neki van igaza, a gyerekek, a tanulók előtti hiteles példamutatásnál egyetlen pedagógiai eszköz sem hatékonyabb” – mondotta annak a pártnak az elnöke, amelynek helyi szervezetében Nagy Zoltán is vezető szerepet vállalt.

A laudálást követően Barabás János, a kolozsvári magyar főkonzulátus vezető konzulja felolvasta az Áder János köztársasági elnök szignálta oklevelet, majd átadta az érdemrendet. A kitüntetett a meghatódás hangján köszönte meg azt, majd anekdotikus elemeket sem mellőzve beszélt az életéről, a munkájáról, az elért eredményeiről, sorra megemlítve mindazokat – a családtól a kollégákon át a tanítványokig –, akik végig mellette álltak. Az udvarhelyszékiből biharivá lett Nagy Zoltán elmondása szerint csak azt tette az évek során, amit tennie kellett, amire elszegődött: a mindennapi tanítói-nevelői feladatok ellátása mellett az iskola „visszaszerzésében” is részt vállalva, illetve nemzetközi sikerekhez segítve a tudásszomjjal megáldott diákokat.

Végezetül Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő köszöntötte az ünnepeltet és az ünneplőket, arra hívva fel a figyelmet, hogy Jézus Krisztus-i hivatás az oktatói-nevelői, hiszen a Megváltó maga is elsődlegesen tanítóként állt az őt követők élére. Merő favágás a tanári munka, ha nem párosul elhivatottsággal, küldetéstudattal, nemzetszolgálattal. Nagy Zoltán és a hozzá hasonlók ezt tudják, ennek szellemében dolgoznak. Aggodalommal szólt oktatásunk jelenéről és jövőjéről, megemlítve azokat a konkrét eseteket, amelyek cáfolni látszanak azt a tényt, hogy 1989-ben itt rendszerváltozás történt, hogy Románia demokrácia és jogállam. Pártérdekek feletti ügyként kell kezelni az erdélyi magyar oktatás minden ágát-bogát, az óvodától az egyetemig. A romániai magyar közösségi önrendelkezésnek talán egyik legfontosabb eleme a tanügyi autonómia, mert e nélkül megállíthatatlan a beolvadás és a felmorzsolódás – vélte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
A rendezvény a Himnusz eléneklésével ért véget.