„Ti vagytok a földnek sója; ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni?” – idézte Tőkés László Jézus Krisztus hegyi beszédét, hogy előadásában kiemelhesse: egyházi oktatás és keresztény nevelés nélkül európai társadalmaink annyira megszegényednének, mint az ízét vesztett, élvezhetetlen étel. Az Unió országaiban ennek a bibliai „sónak” a funkcióját töltik be a keresztény iskolák és iskolai szervezetek, de velük együtt egyházaink is azon törekvésükben, hogy a keresztény nevelés révén aktív szerepet játszanak a társadalomban. A szekularizált Nyugat-Európára, másfelől a kommunista ateizmus alighogy magunk mögött hagyott kelet-közép-európai rombolásaira gondolva, az egészében véve kedvezőtlen társadalmi viszonyok ellenére, egyházainknak semmiképpen nem a meghátrálás és az önfeladás útját kellene választaniuk, hanem éppen ellenkezőleg, Józsué hitvalló kiállását követve kell társadalmi szolgálatuk és hivatásuk betöltésére vállalkozniuk – hangoztatta erdélyi képviselőnk. „Európa megőrzése vagy elvesztése a tét” – állapította meg. A sajnálatos nyugati, majd a fájdalmas romániai helyzetet jellemezve elismeréssel szólt a magyarországi felekezeti oktatásról, ahol a kormány partnert lát az egyházakban, és ahol együttes erővel az egyházi iskolák széles hálózatát alakították ki.

Egy Magyarország nyugati, illetve brüsszeli negatív megítélésével kapcsolatos kérdésre válaszolva Tőkés László emlékeztetett arra, hogy az új alkotmány (Alaptörvény) megalkotása idején milyen heves támadások kereszttüzébe került a Himnusz istenes kezdősorának a belefoglalása, valamint az Egyház történelmi szerepének a méltatása okán. Ennek kapcsán érthetetlennek ítélte az annak előtte a vallásszabadság bajnokaként tisztelt, demokratikus Nyugat, nevezetesen pedig a Frans Timmermans nevével fémjelzett uniós vezérkar egyház- és vallásidegenségét, kifejezve ugyanakkor azon meggyőződését, hogy az állampárti ateista elnyomás „babiloni fogságát” átvészelt kelet-közép-európai nemzeteknek joguk van megőrizni és megvallani keresztény örökségüket és identitásukat. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke azzal zárta beszédét, hogy „közös kincseinkkel jól és úgy kell gazdálkodnunk, hogy egyházi és nemzeti örökségünk részeképpen »hozzáadott értéket« jelentsenek az Unió számára, és egyházainkkal egyetemben hozzájáruljanak egy »spirituális Európa« kialakulásához”.