Erőnk felett való utunk van

A Temesvári Emlékhét zárórendezvényei

Szellemekben, anyagiakban és lelkiekben egyaránt gazdag rendezvénysorozat zárta a rendszerváltozás 20. évfordulójára emlékező temesvári emlékhetet. 2009. december 19-én délelőtt az Új Ezredév Református Központ frissen felavatott gyülekezeti termében mutatták be Vincze Gábor Gúzsba kötött kisebbség. Magyarok a 20. századi Romániában című kötetét. Toró Tamás történész a kötetet ismertetve felhívta a figyelmet: a csángómagyarok jelenkori történetét feldolgozó, valamint az ún „Lăcrănjean-ügyet” körüljáró tanulmányok mellett a szélesebb közönség figyelmére minden bizonnyal érdemesnek mutatkozik a harmadik részben közölt Kronológia. Bár az „Adatbank” elnevezésű internetes gyűjtőfelületen egy kezdetlegesebb formáját már megismerhették a világhálót használók, könyv formájában, javítva és bővítve először fér hozzá az olvasó a romániai magyarság történetét „napra pontosan” adatoló kronológiához, amely kilenc jól elhatárolható korszakolásban mutatja be az eseményeket 1944. augusztus 23-tól 1989. december 16-ig.

A szerző a kutatás nehézségeit vázolta röviden: 1990 után kerülhetett egyáltalán szóba Kelet-Közép-Európa 1940-es évek utáni történelmének kutatása, ráadásul például a nagykövetségi jelentések csak valamikor az ezredforduló után váltak kutathatóvá. Egy ilyen kronológia értelemszerűen soha nem véglegesülhet, jelezte Vincze Gábor, épp ezért ha bárkinek kiegészítése, pontosítása lenne, szívesen fogadja. A könyv megszületésének körülményeiről Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke számolt be: Tőkés László még a 2007-ben függetlenként elnyert EP-képviselői mandátuma elején kezdeményezte, hogy készítsék el a „magyar Tismăneanu-jelentést”. Ez politikai és egyéb okokból kifolyólag nem születhetett meg. Viszont ebből a kezdeményezésből mégiscsak születtek jelentősebb művek, tette hozzá Demeter Szilárd, a könyvet gondozó Partium Kiadó igazgatója, Vincze Gábor hiánypótló műve mellé sorolva Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium című, a református egyházon belüli besúgók dossziéit feldolgozó munka első kötetét is.

Tőkés László püspök megköszönte a történész-szerző munkáját, és élve a felajánlott „segítség” lehetőségével, több ponton is bővítést, illetve módosítást javasolt, főként, ami az 1989-es decemberi eseményeket illeti.

A könyvbemutató után karitatív aukcióra került sor ugyanott, erdélyi képzőművészek sokasága ajánlott fel egy-egy művet a Makovecz Imre tervezte Új Ezredév Református Központ felépítését segítendő. A mecénások által kínált befolyó összeget Gazda István, a házigazda református lelkipásztor köszönte meg.

Délután kezdődött a Belvárosi Református Templompalotában, Tőkés László egykori szolgálati helyén a húsz éve minden alkalommal megszervezett ökumenikus istentisztelet. Két évtized múltán az Igét ismét a most 93 éves Dr. Tőkés István professzor, Tőkés László édesapja hirdette. A fiatalos szellemű lelkipásztor a húsz évvel ezelőtti igehirdetésének emlékét idézte meg: „Bízzál az Úrban, és jót cselekedjél!” – szólt a Szentírás azon Igéje, amelyet húsz éve, december 14-én is ugyanerről a szószékről hangzott el. A gyülekezet pedig megfogadta a parancsot: bízott, nem önmagában vagy másban, hanem Istenben, nem tudván emberi tudással, mit hoz a holnap, ám a legmélyebb belső bizonyossággal, amely azt ígéri: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet” – hallhatta újra a gyülekezet az egykori biztatást.

Az igehirdetés után Fazakas Csaba temesvári esperes köszöntötte románul és magyarul a református, római katolikus, görög katolikus, ortodox, zsidó, evangélikus és baptista egyházak részéről megjelent főpapokat, egyházi vezetőket. Őt követően Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nemrég megválasztott püspöke az igazgatótanács 18-án elfogadott Határozati Állásfoglalását olvasta fel, amelyben a testület elismeréssel adózik Tőkés László rendszerváltó tetteinek, illetve a kerület élén püspökként kifejtett építő munkásságának. Kovács Zoltán egyházkerületi főgondok, illetve Dr. Kovács Béla, a temesvári egyházközség főgondnoka után Paisie Lugojanul nemrég felszentelt temesvári ortodox püspök románul elmondott beszédében emlékeztette a jelenlévőket: nem csak emlékünnepeken, hanem mindig imádkozni kell a szabadságért elesettekért, még akkor is, ha az 1989-ben remélt változások nem következtek be maradéktalanul. Az ortodox püspök hitet tett amellett, hogy a nemzetek és felekezetek Temesváron tapasztalható közössége mintaként szolgálhat mind Románia, mind egész Európa számára. Martin Roos temesvári római katolikus püspök anyanyelvén, németül imádkozott, szólt továbbá Kondé Lajos, a Szeged-Csanádi Római Katolikus Püspökség általános helynöke, Alexandru Mesian lugosi görög katolikus püspök; a Temesvári Zsidó Hitközség elnöke, Paul Costin rövid héber imát mondott, majd Ilie Albuciu, a bánsági ukrán ortodox egyházközség főpapja mondott köszönetet azért, hogy végre nemzettársai is anyanyelvükön imádkozhatnak. Kovács Zsombor evangélikus lelkipásztor sajnálatát fejezte ki, hogy az akkori gyülekezet mára erősen megcsappant, Samuel Ţuţac baptista lelkész Pál apostollal figyelmeztetett: „Emlékezzetek!”.

Bajtai Erzsébet magyar nagykövetasszony, illetve Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök felszólalása után Tőkés László püspök, EP-képviselő emelkedett szólásra.

A köszönetmondások után az egykori lelkipásztor 1989. decemberének körülményeire emlékezett, és az 1989. december 3-án elhangzott Igét idézte a Királyok Könyvéből. Illés prófétának mondotta az Úr, amikor az végképp elkeseredett: „Kelj fel és járj, mert erőd felett való utad van.” December 10-én szószéki hirdetésben kérte a híveket, hogy „tartsanak ki igaz és törvényes ügyünk mellett, és kérjük más felekezetű testvéreink: az ortodoxok, a katolikusok, az evangélikusok, a zsidók és a neoprotestánsok támogatását. A kilakoltatás esedékes napján, jövő pénteken, aki teheti, jöjjön el az egyházi hivatalba, Isten akaratát elfogadva és az Ő kegyelmében bízva. Hiszen akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van – tanítja az apostol.” – olvasta a Temesvár ostroma című kötetből.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület élén tizenkilenc évig szolgáló püspök az emlékév mottója alapján – „Küzdelem és építés” – kijelentette: „nem maradt abba a küzdelem, és hozzákezdtünk az építéshez. Köszönjük az Úrnak, hogy ez az építkezés is befejeződhetett itt, a templomban.” Tőkés kegyelettel emlékezett meg Ujvárossy Ernő mérnökről, aki az akkori renoválási munkálatokat vezette, és aki életét áldozta, majd hozzátette: „Tovább kell folytatnunk a küzdelmet, és tovább kell folytatnunk az építést. »Erőnk felett való« út áll előttünk.”

Az EP-képviselő rámutatott: „Nagy bajban van a magyarság, nagy bajban van a református egyház, ezt az ünnepi érzések sem fedhetik el. Ezelőtt húsz évvel ötvenvalahányezer magyar élt Temesváron, ma jó, ha megmaradt fele; a reformátusság ezelőtt húsz évvel tízezer körül volt, ma az egész egyházmegyében vagyunk annyian, amennyien mi Temesváron voltunk. És jó, hogy vagyunk annyian. Nem akarunk a zsidók és nem akarunk a németek sorsára jutni. Milyen furcsa fintora a sorsnak, hogy Elie Wiesel a zsidók nyomorúságából nyerte a Nobel-díjat. Hogy Herta Müller a kipusztuló német-sváb közösség, a sváb és a szász közösség nyomorúságából nyeri a Nobel-díjat. Mi nem akarunk ilyen, a pusztulás árán szerzett dicsőséget.” – mondta a püspök, majd hozzátette: „Mert nem csak a múltra emlékezni, hanem a jövőben reménykedni jöttünk el, és kérjük a román Testvéreinket, kérjük az ortodoxokat, kérjük a többségi nemzet tagjait, hogy segítsenek rajtunk, támogassanak bennünket.”

Az EMNT elnöke a hagyományos erdélyi tolerancia kapcsán hangot adott abbéli meggyőződésének, hogy Temesvár szelleme közös gyökérről fakad az erdélyi tolerancia szellemével, és „ezeket a hagyományokat meg kell őriznünk, és így reméljük közös jövőnket. Románia jövőjét, Magyarország jövőjét, és egyházunk, romániai magyarságunk egész közösségünk jövőjét.”

Tőkés László beszéde végén a jelenlévő román forradalmárokhoz, Traian Orbanhoz, a Forradalom Emlékezete Egyesület elnökéhez, illetve Florian Mihalceahoz, a Temesvár Társaság vezetőjéhez fordulva feltette a kérdést: „Békéljünk meg a kommunizmussal? Ne békéljünk meg a kommunizmussal. Béküljünk meg egymás között, mi, az elnyomottak, béküljenek meg egymás között egyházaink, és béküljenek meg az egymás ellen fordított közösségeink.” – zárta a beszédét az egykori temesvári lelkipásztor.

Az ökumenikus istentisztelet után a jelenlévő egyházi főméltóságok jelenlétében felavatták a teljesen felújított belvárosi református templomot. A felújítási munkálatok során az eredeti arculatot megőrizték, és az épület díszkivilágítást is kapott. Az 1902-ben épült templom tatarozása hat hónapig tartott és 130 ezer euróba került. Az összeg 30 százalékát és a műszaki tervet a belvárosi református egyház adta, 70 százalékát pedig a német állam.

Temesvár, 2009. december 20.