A posztkommunista utódpárt iránti tartózkodás érthető. A Gyurcsányék örökségétől szabadulni nem tudó Tabajdi Csaba- és Göncz Kinga-féle európai parlamenti MSZP-küldöttség Magyarország elleni, legutóbbi feljelentő és lejárató cselekménye a vallásügyi törvény tárgyában már önmagában is indokolttá teszi az elhatárolódást.

  Ebben az összefüggésben viszont az erdélyiek nem alkalmazhatnak kettős mércét. Az előbbiekhez hasonlóan ugyanis azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy miközben a magyarországi utódkommunisták külföldön saját hazájuk ellen uszítanak – ezzel egy időben Baráth Zsolt, a Jobbik képviselője idehaza, a Magyar Országgyűlésben követ el aligha leplezhető antiszemita uszítást a „tiszaeszlári vérvád” felmelegítésével.

   „Józan ésszel nehezen fogható fel, hogy a Jobbik – a zsidó Pészah és a keresztény Húsvét ünnepén – miért nyúlt ehhez a gyalázatos örökséghez… mind kül-, mind belpolitikai szempontból mérhetetlen károkat okozva nekünk…” – állapítja meg igen találóan egyik jeles újságírónk. Valóban érdemes elgondolkozni azon, hogy most, amikor kicsiny hazánk elszánt alkotmány- és alkotmányos honvédő harcát vívja nemzetközi téren, vajon kinek állhat érdekében ezzel a szakállas politikai provincializmussal és bornírt képtelenséggel még több sarat hordani Magyarország megtépázott képére. Okkal gondolhatjuk, hogy ilyen esetekben az idegenkezűség és a beépítettség lehetősége sem kizárt.

   Mindezeket figyelembe véve nem csupán a Jobbiknak szükséges önvizsgálatot tartania arról, hogy melyik a nemzetpolitikailag elfogatható „jobbik” arca és oldala, hanem az EMNP-nek is józan értékítélettel kell eldöntenie, hogy kikkel barátkozik.

   Mindenesetre Erdélynek, erdélyi magyarságunknak őrizkednie kell az – eszlári – vérgőzös politikai rontás exportjától. A hagyományos erdélyi toleranciától teljességgel idegen bárminémű antiszemitizmus.

Tőkés László

EMNT-elnök

az EMNP védnöke