Tőkés László levele az SZNT közgyűléséhez
A Székely Nemzeti Tanács  tagjainak 
 
 Tisztelt  Küldöttek!
 
 Kedves  székely Bajtársaim!
 
 Szeretettel  és aggodalommal üdvözlöm a székely székek egybegyülekezett képviselőit  a Székely Nemzeti Tanács gyergyócsomafalvi ülésén.
 
 Testvéri  és bajtársi szeretettel gondolok Rátok, annál is inkább, mivel  2003-ban, a szatmárnémeti Láncos-templomban tartott rendkívüli  bővített egyházkerületi Közgyűlésen a közösségi önrendelkezés  ügyét közösen emeltük ki a feledés homályából és hoztuk ki  a szőnyeg alól, elindítva azt a folyamatot, melynek eredményeképpen  még abban az esztendőben megalakíthattuk a Székely Nemzeti Tanácsot,  valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot. 
 Ezzel  együtt, féltő aggodalommal fordulok az SZNT plenárisához,  mivel az azóta eltelt mintegy fél évtized alatt közös ügyünk  szekere igen lassan és nehézkesen halad előre, a Székely Nemzeti  Tanács jobb sorsa érdemes vezetői elszigetelődni látszanak, és  fennáll a veszélye annak, hogy megkérdőjelezhetetlennek hitt –  vélt vagy valós – igazuk kizárólagosságából jottányit sem  engedve, elidegenítenek maguktól, és netalán az igaz ügytől, sok  segítő szándékú embert és támogatásra kész erőket.
 
 Tisztelt  Székely Tanács! Kedves Barátaim!
 
 Remélni  merem, hogy bárki előtt is szükségtelen bizonygatnom a Kárpát-medencei  egységes magyar nemzet ügye iránti elkötelezettségemet. Ebben a  tekintetben ugyanaz vagyok, aki voltam 1989-ben. Gondolom, az  sem kétséges előttetek, hogy Székelyföld területi autonómiáját  mindenkor a szívemen viseltem, és azért legjobb szándékom és tehetségem  szerint mindig kiálltam. Büszkén gondolva vissza háromszéki felmenőimre,  Nagyváradon élő magyarként magam is tartom magam legalább olyan  jó székelynek, mint Szász, vagy mint az SZNT egykori – szintén  váradi – elnöke.
 
 Változatlanul  meggyőződéssel vallom, hogy Székelyföld területi autonómiája  elválaszthatatlan az erdélyi magyarság személyi elvű autonómiájától,  és hogy ezt a kettőt, sőt más magyar többségű régiók és települések  sajátos jogállásának ügyét, vagyis a Romániába szakadt magyarság  több szintű autonómia-rendszerben megfogalmazódó közösségi önrendelkezését  integrált módon, összehangoltan és egységesen  kell képviselnünk idehaza és szerte a nagyvilágban. Az Erdélyi  Magyar Nemzeti Tanács – mondjon akárki akármit – mindig ezt tette,  és 2003-beli ébredésünk idején, a Székely Nemzeti Tanáccsal közös  szervezeti formában is összefogva, ugyanerre szövetkezett.
 
 Az  Isten akaratából, valamint nemzeti közösségünk tagjai szavazatainak  köszönhetően Brüsszelben eltöltött, közel két esztendő  még inkább megerősített előbbi meggyőződésemben. Ugyanakkor  még jobban meggyőződtem arról, hogy nemzetközi téren, Európában  – de talán idehaza, Bucureşti-ben is – az autonómia kérdésében  csak akkor vesznek komolyan bennünket, és csak abban az esetben képviselhetjük  kellő hatékonysággal közös érdekeinket, hogyha dél-tiroli vagy  katalán minta szerint, pártállásainkon és megosztottságainkon  fölülemelkedve, sikerül egységes  álláspontot kialakítanunk, és ennek alapján, egymással  vállvetve harcba szállunk.
 
 >Az  erdélyi Magyar Összefogás megteremtését célzó erőfeszítések  mögött is ez a meggyőződés állott. Egyelőre törékeny és hiányos  összefogásunk attól függően szélesedhet ki és erősödhet meg,  hogyha az autonómia mellé tudjuk állítani egész közösségünket,  egész szervezeti és politikai erőnket. A Székelyföldi  Önkormányzati Nagygyűlés közös erővel való megszervezésének  nemes szándéka is ebből a meggyőződésből fakadt – mint amiképpen  a székely Memorandum pártállásuktól független, valamennyi  választott székely önkormányzati tisztségviselő általi elfogadása  és aláírása is ezért rendkívül fontos. 
 
 Tisztelt  Küldöttek!
 
 2003-beli  közös indulásunk szellemében és akkori összefogásunk értelmében  újítom meg ajánlatomat közös ügyeink együttes képviseletére.  Ezt ugyanolyan tiszta szándékkal és tudatos politikai belátással  teszem, mint ahogyan ennek előtte az erdélyi Magyar Összefogás jelöltlistájának  – lehetségesen befutó – negyedik helyét ajánlottuk fel az SZNT  elnökének, vagy mint amiképpen az SZNT – és az MPP – képviselőjét  bajtársi érzéssel hívtuk meg az Erdélyi Magyar Egyeztető  Fórum alkotó tagjai sorába. 
 
 Mindenesetre,  akármi is volna a testvéri kéznyújtásra adandó válaszotok, abban  biztos vagyok, hogy az egyeztetéstől, a különböző elképzelések  ütköztetésétől, valamint az egymást kiegészítő véleményektől  – végső soron pedig: az egymástól – való elzárkózás  semmiképpen sem jelentheti a helyes utat Székelyföld területi autonómiája  felé. Semmiféle kizárólagosság nem jó tanácsadó. Egyedül  Krisztus Urunk mondhatta el magáról, hogy: „az út és az igazság  én vagyok”. 
 
 Mostanság,  amikor egyes elrugaszkodott vagy politikailag szerfölött gyanús elmék  egyenesen a „Székely Köztársaság” kikiáltásának vizionálásával  űznek veszélyes politikai játékot, mely éppen a székelyföldi  területi autonómiára nézve jelenthet megsemmisítő csapást –  az erdélyi Magyar Összefogás józan és célravezető útjának megfontolását  ajánlom a szíves figyelmetekbe.
 
 Ismételten  megköszönve azt a szeretetet, bizalmat és támogatást, melyben –  közös harcainkban – az SZNT odaadó Tagjai és Pártolói  oldaláról részem volt, Isten áldását kérem a Székely Képviselőtestület  tanácskozásaira és az Ő bölcsességét döntéseire – tisztelettel  és szeretettel:
 
 Nagyvárad,  2009. szeptember 25.
Tőkés László
Az EMNT elnöke
EP-képviselő













