Tőkés László beszéde: Harc „a Gonosz Birodalma” ellen
Még  elevenen él bennem annak a júniusi napnak az emléke, amikor két  évvel ezelőtt, a Capitolium dombjának oldalában, George W. Bush  elnök részvételével a Kommunizmus Áldozatainak Emlékművét felavattuk.
 
Most,  a Tienanmen-téri diáklázadás  kegyetlen vérbefojtásának huszadik évfordulóján Thomas Marsh  impozáns emlékműve egyszerre emlékeztet bennünket a Demokrácia  Istenasszonyának ledöntött pekingi szobrára, valamint − annak  ihlető forrásaként − a New York-i Szabadság-szoborra.  A Kommunizmus Áldozatai Emlékalapítvány által felállított Emlékhely  méltó módon emlékeztet bennünket a totalitárius kommunista diktatúra  vétlen áldozatainak, hőseinek és vértanúinak tízmillióira, az  emlékezés révén pedig a Szabadság szimbolikus erejével késztet  minket a múlt emberiség ellen elkövetett bűneivel való szembenézésre,  valamint a zsarnokság ellen és a rab népek felszabadításáért  viselt harc töretlen folytatására.
 2007.  június 12-én mondott beszédében Tom Lantos képviselő az  1956-os magyar forradalomról és szabadságharcról  is megemlékezett, találó módon mutatva rá, hogy az „nem bukott  el, csak elhalasztódott a győzelme”.
 
Húsz  esztendővel a romániai forradalom  temesvári kirobbanása és a hírhedt Ceauşescu-diktatúra  bukása után fájdalommal kell megállapítanunk, hogy a kommunizmus  elleni szabadságharcok végső győzelme még mindig várat magára.  Amint Emil Constantinescu volt román államelnök fogalmazott:  az Isten- és embertelen kommunizmus „már nem képes visszatérni,  de elmenni sem tud igazán”. A volt szovjet birodalomban, valamint  kelet- és közép-európai csatlósállamainak posztkommunista társadalmaiban  tovább él volt képviselői és átmentett örökségének káros  következményei által.
 
Azt  is mondhatnánk, hogy térségünk országaiban a kommunizmus elleni  vértelen küzdelem, egy III. világháború  zajlik immár húsz év óta.  A demokratikus rendszerváltozás  békés átmenetének ez a súlyos ára. Amint Ronald Reagan  elnök nevezte: „a Gonosz Birodalma” önként nem adja meg  magát!  A régi rezsim kiváltságosai és gonosztevői, a volt  diktatúra kiszolgálói és haszonélvezői egykori hatalmukat a gazdasági  életbe mentették át, majd újból politikai hatalomra konvertálták.   Éppen ezért: a kommunizmus egykori  áldozatainak és utódaiknak mind a mai napig nem szolgáltattak igazságot.   Márpedig igazság és jogosság nélkül sem igazi szabadság, sem  tartós békesség és stabilitás nem létezik.
 
Az  Egyesült Államok budapesti nagykövetségével szemben két évtized  után is ott éktelenkedik a megszálló szovjet „hősök” emlékműve...   A forradalom 50. évfordulóján  (2006) pedig a posztkommunista magyar kormányzat a diktatúra emlékét  idéző, brutális módszerekkel lépett fel Budapest békésen ünneplő  népe ellen.
 
Hasonló  események és zavargások sora szegélyezi Románia kommunizmus  utáni, ellentmondásos korszakát, a Ceauşescu-féle nacionál-kommunizmus  örökösei pedig mindmáig nem szolgáltattak igazságot az elnyomott  és kiárusított kisebbségeiknek − köztük az erdélyi magyaroknak.   Az eurokonform román kirakatpolitika ugyan már eljutott a kommunizmus  verbális elítéléséig (lásd: Tismăneanu-féle Jelentés) −  a diktatúra áldozatai iránti jóvátételtől azonban továbbra is  mereven elzárkózik.  A román törvényhozás és az igazságszolgáltatás  „változatlanul visszautasítja azt, hogy a kommunizmus bűntetteit  ugyanazzal a mércével ítélje meg, mint a nácizmus nevében elkövetett  rémtetteket” − állapítja meg Marius Oprea, a Kommunizmus  Bűntetteit Vizsgáló Intézet vezetője.
 
Európa,  a volt vasfüggöny túlsó oldalán lévő fejlett Nyugat, sőt az  Egyházak ökumenikus közössége is késlekedik az emberiség ellen  elkövetett és a kommunista háborús bűntettek ügyében egyértelműen  állást foglalni.  Húsz évnek kellett eltelnie, míg − idén  áprilisban − az Európai Parlament végre megtette az első  döntő lépést ebben az irányban.
 
Mindezeket  figyelembe véve, illesse őszinte elismerés a Kommunizmus Áldozatainak  Emlékhelye Alapítványt − Lee Edwards  elnök urat −, az amerikai „szabad világ” kongresszusát azért,  hogy a ma átadott díj névadóinak szellemében, az egész földkerekségen  fellépnek a totalitárius diktatúrák ellen, a rab népek védelmében,  és bennünket a volt kommunista rezsimek alattvalóit is segítenek  a szabadság győzelméért folytatott küzdelmünkben.
 
A  Truman-Reagan Szabadság-Emlékérem, valamint a kommunizmus áldozatainak  emléket állító globális internetes múzeum − melyet ma  délután avatunk fel − jelentsen igazi elismerést és erkölcsi  bátorítást mindazok számára, akik világszerte, Kínában, Tibetben,  Észak-Koreában és Kubában  − Isten nevében− tovább küzdenek az igazságért és a szabadságért.
 
Washington,  2009. június 16. 
Tőkés László
Tekintse meg a kapcsolódó videót













