Imádság Nagy Imre vértanú-miniszterelnök emléknapján és a Berlini Fal leomlásának évfordulóján

Felséges Istenünk! Mennyei Atyánk!

Te azt ígérted, hogy: „mi, akik egykor távol voltunk, közelvalókká leszünk egymáshoz, a Krisztus vére által; mert Ő a mi békességünk, aki eggyé teszi mind a két nemzetséget lerontván a közbevetett választófalakat” (Ef. 2, 13-14).

Hálát adunk Néked azért, hogy a gyűlölség és az ellenségeskedés közöttünk magasodó, válaszfalait lerontottad!

Köszönjük Néked, Jézusunk, hogy végtelen szereteteddel legyőzted a halálosztó gonoszt, aki Téged keresztre feszített.

Azokra emlékezünk, akik halálig hűséges példádat követték, és inkább vállalták az önfeláldozó vértanúságot, mintsem, hogy másokat áldoztak volna fel az istentelen ellenségeskedés szentségtelen oltárán!

Falak szövevénye és útvesztője választ el bennünket egymástól. A bűn, a hazugság, a gyűlölet, a testvérietlenség, az önzés emel közénk áthatolhatatlan választófalakat. Fajokat, nemzeteket, „osztályellenségeket”, kisebbségi közösségeket, páriákat és megbélyegzetteket taszít az emberi kizárólagosság egymással ellenséges táborokba.

Köszönjük Néked, hogy amint az eget a földdel – azonképpen az Atyát a teremtményeivel s az embert az emberrel összekapcsolod, és szeretetben egyesíted! Egyedül Szereteted és kegyelmed cselekedte és cselekedheti meg, hogy a közöttünk emelkedő válaszfalak leomoljanak, és kiontott véred árán megbékéljen ember az emberrel, nemzet a nemzettel, Kain és Ábel békében éljen, a „tékozló fiak” „atyai házadhoz” térjenek, és Te általad, hitben üdvözüljenek.

Jézus szent nevéért kérünk: áldj meg bennünket, áldd meg nemzetünket! „Békíts ki Magaddal és magammal, / Hiszen Te vagy a béke.” (Ady Endre).

Ámen.

Washington, 2009. június 16.