Az EP Emberi Jogi Bizottságának (DROI) munkahetéről
2009.  november 30–december 1. között, Brüsszelben az Európai Parlament  Emberi Jogi Bizottsága (DROI) a bizottsági hét keretében  megtartotta soron következő munkaülését, amelyen – annak rendes  tagjaként – Tőkés László  EP-képviselő is részt vett. A hétfői ülésen sorra került  tartalmas eszmecserén a svéd soros elnökség számolt be az emberi  jogok terén végzett munkájáról, az idén augusztusban – szintén  a DROI ülésén – közzétett munkatervnek megfelelően. Elinor Hammarskjöld, az elnökség képviselője hangsúlyozta, hogy a  kitűzött célok szellemében – többek között – sikerült láthatóbbá  tenni az EU emberjogi akcióit, hatékonyabban felhasználni a rendelkezésére  álló eszközöket, és ilyen módon erőfeszítéseik eredménnyel  jártak.  Az óriási kihívások ellenére a Kínával, valamint  Oroszországgal folytatott párbeszédet sikerült előremozdítani.  Továbbá kijelentette, hogy emberjogi téren az Unió csupán akkor  válhat látható globális tényezővé, ha iránymutatásainak következetes  végrehajtására törekszik a világ minden régiójában.  
A  beszámolót követően "Az emberi jogok helyzete Törökországban  az Uniós csatlakozás kapcsán" című meghallgatást tűzték  napirendre. Hélene Flautre  (EFA/Zöld) képviselőasszony bemutatta a külügyi bizottság (AFET)  Törökországról szóló jelentését. Elmondta, hogy Törökországban  EU-s és belső igény hatására komoly reformok indultak. Ez a folyamat  viszont megosztotta a török társadalmat, ezért az Uniónak döntő  szerepe lehet a konszenzus kialakításában. E demokratikus nyitás  vonatkozásában több érzékeny és megkerülhetetlen kérdést is  említett. Ide sorolhatók a megoldásra váró kurd, örmény, valamint  ciprusi ügyek, a nők és férfiak közötti egyenlőség hiánya,  a szólás- és a véleménynyilvánítási szabadság sérelmei stb.  Történtek ugyan előrelépések, az eddigi lépéseket viszont tetteknek  kell követniük ahhoz, hogy Törökország megfeleljen a nemzetközi  elvárásoknak.  
 
 A  meghallgatáson részt vett Selim Kuneralp törökországi EU-s  nagykövet, aki elmondta, Törökország számára a csatlakozás évtizedek  óra stratégiai célnak számít, és ugyanakkor mozgatóereje a folyamatban  lévő politikai reformoknak. Ennek köszönhetően az emberi jogok  helyzetében javulás történt: több ízben módosították a polgári  büntetőjogi törvénykönyvet, sőt 2001-ben a halálbüntetést is  eltörölték. A vita során több képviselő, valamint nemzetközi  emberi jogi szervezet képviselője is arra szólította fel a csatlakozásra  igyekvő Törökországot, hogy következetesebben figyeljen oda az  emberi jogok érvényesítésére. 
 
 A  hétfői ülés utolsó napirendi pontja az 1989-ben kíméletlenül  elfojtott Tienanmen-téri diáktüntetést bemutató film  megtekintése volt, melyet egy, az emberi jogok terén fennálló kínai  helyzetről szóló megbeszélés követett.   
 
 A  hatalmi erőszakkal és kivégzések százaival terhes kínai kommunista  diktatúra valóságát bemutató képsorok után Gao Wengian,  az Emberi Jogok Kínában szervezet politikai főtanácsadója, Mi  Ling Tsui, a szervezet kommunikációs igazgatónője, valamint  Antoine Madelin, az Emberi Jogok Nemzetközi Szövetségének (FIDH)  képviselője nyújtottak tájékoztatást a Kínában uralkodó állapotokról  és a romló emberi jogi helyzetről. Egyebek mellett különleges hangsúly  esett arra, hogy mit tehet a „szabad világ” a diktatúra üldözöttei  és áldozatai érdekében. Ebből a szempontból rendkívül fontos  az Európai Unió kiállása – éppen az aznap zajló EU–Kína  csúcstalálkozó rendjén –, valamint az Amerikai Egyesült Államok  emberi jogi politikája. A kínai emberi jogi szervezetek ezért is  fordultak legutóbb nyílt levélben a hazájukba látogató Barack  Obama elnökhöz. 
 
 Tőkés  László felszólalásában meghatódással idézte fel a húsz  évvel ezelőtti Tienanmen-téri drámát, melynek idején megfélemlített  temesvári gyülekezetével vívta a legkegyetlenebb kelet-közép-európai,  poszt-sztálini kommunista diktatúra, a Ceauşescu-rezsim elleni harcát.  Mélységes együttérzését nyilvánítva ki a szenvedők, a „Tienanmen  Anyái” („Tienanmen Mothers” polgári szervezet) iránt, rámutatott,  hogy a világ több részén a kommunizmus még nem a múlté, hanem  húsba vágó, kegyetlen valóság, mellyel szemben együttes erővel  kell felvennünk a harcot. 
 
 December  1-én, kedden a Bizottság a Kína emberi jogi helyzetéről szóló  közmeghallgatással folytatta munkáját. A november 30-án megtartott  EU-Kína csúcstalálkozót követően, Ian Nordlander, a svéd  elnökség képviselője részletesen beszámolt a találkozóról,  melynek során hangsúlyosan is felvetették az emberi jogok kérdését.  
 
 A  meghallgatáson ezúttal is részt vett Gao Wenqian, az Emberi Jogok  Kínában szervezet tanácsadója, aki köszönetet mondott az Európai  Parlamentben novemberben elfogadott, Kínát elitélő határozatért  – melynek kezdeményezői, amint erről korábban beszámoltunk, Tőkés  László, Winkler Gyula és Sógor Csaba képviselők, a néppárti  erdélyi magyar delegáció tagjai voltak. Hangsúlyozta, hogy ez által  az Unió fontos üzenetet – szolidaritást és reményt – küld  a kínai népnek. Ugyanakkor keményen bírálta Kínát, hiszen a kínai  kultúrára hivatkozva az autoriter hatalom azt sugallja, hogy Kína  más, mint a Nyugat, és ezért rá nem vonatkoznak a nemzetközi emberi  jogi normák.  
 
 David Kilgour nemzetközi jogász a Falun Gong hagyományos kínai tanításon  alapuló meditációs mozgalom hívőinek üldözéséről szólt, akiknek  ezrei – számuk ma Kínában 70-100 millióra tehető – kényszertáborban  élnek.  
 
 Brad  Adams (Human Rights Watch) súlyos társadalmi problémának  minősítette, hogy Kínában, egyszerűen a szabad véleménynyilvánításért,  börtön vagy akár halálbüntetés jár. A csendes, zárt ajtók mögött  folytatott diplomácia a nyilvános, széles körű közbeszédre épülő  diplomácia nélkül nem visz eredményre - jelentette ki a szakértő.  
 
 Az  EP-képviselők egyöntetűen egyetértettek azzal, hogy az Uniónak  felül kell vizsgálnia Kína-stratégiáját. Edouard Kukan  képviselő végezetül javaslatot tett arra, hogy ezzel egyidőben  erősíteni kell a kínai EU követséget. A kínai hatóságokra való  hatásgyakorlás végett az emberi jogi párbeszédet is folytatni kell. 
 
 Ezután  az ún. Kérdések Órája következett, melynek keretében Tőkés  László az üldözött indiai keresztyének  ügyében intézett írásban előzetesen benyújtott kérdést az Európai  Bizottsághoz (lásd mellékelve). Szintén a vallásszabadság megsértésére  vonatkozott Elisabeth Jeggle  néppárti német képviselőasszony kérdése, aki a vietnámi buddhista  szerzetesek védelmében emelte fel a szavát. 
 
 Az  Európai Bizottság illetékes képviselője válaszában arról nyújtott  tájékoztatást, hogy az EB mind a folyamatos kétoldalú párbeszéd,  mind a magas szintű EU–India  találkozók keretében, időről-időre és alkalomról-alkalomra felveti  az Indiában élő, zaklatásnak vagy üldöztetésnek kitett keresztyének  – és más vallásúak – helyzetét, sorsuk rendezését sürgetve.  Legutóbb a tavalyi, Marseille-ben megrendezett EU–India csúcstalálkozón  vetették fel a vallásüldözések kérdését, melyek az Orissa tartománybéli  keresztyén közösséget kiváltképpen sújtják. Tényfeltáró csoportot  is küldtek az egyes helyszínekre, sőt pályázati pénzeket is juttattak  az üldözöttek jogvédelmének a támogatása céljából. 
 
 Viszontválaszában  Tőkés László sajnálattal állapította meg, hogy a vallásüldözések  ügyében törtnő európai közbenjárás rendre nem éri el a  célját. A valamikori erdélyi kisebbségi és vallási elnyomás emlékét  felidézve, párhuzamot vont az egykori és a mostani helyzetek között.  A nyugati „csendes diplomácia” eszközei sem a Ceauşescu-rezsimmel,  sem a mostani – ázsiai – diktatórikus rendszerekkel szemben nem  bizonyultak célravezetőnek. Éppen ezért az eddiginél határozottabb  és hatékonyabb fellépésre szólította fel az Európai Bizottságot  és az Európai Parlamentet. 
 
 A  Kérdések Óráját követően a DROI-szakbizottság bővített  büróülésére került sor, mely – egyebek mellett – a bizottság  2010 első félévi munkaprogramját állította össze és beszélte  meg. 
 
 A  kubai, afganisztáni, kolumbiai és észak-koreai emberi jogi helyzet  vizsgálatának kiegészítéseképpen Tőkés László a bolíviai  helyzet napirendre tűzését is javasolta, tekintettel arra az  áprilisi terrorisztikus rendőrségi akcióra, melynek – társaival  együtt – Magyarósi Árpád  erdélyi fiatalember is áldozatul esett. Európai képviselőnk az  EU sürgős közbelépését sürgette, mivel az Evo Morales-rezsim  hatóságai azóta is embertelen körülmények között tartják fogságban  Tóásó Előd honfitársunkat, valamint Milovan Tadic  horvát állampolgárt. 
 
 A  DROI-szakbizottság ülésével párhuzamosan tartotta tanácskozását  az EP-Délkelet Európai Interparlamentáris Delegáció, Eduard  Kukan elnökletével. A gyűlésen a soron következő 3. EP-Szerbia  parlamentközi találkozót készítették elő. A fennálló programtorlódás  miatt Tőkés László képviselőnket Szilágyi Zsolt kabinetfőnök  képviselte. 
 
 Az  ülés meghívott vendége volt Szerbia EU-nagykövete, Roksanda  Nincic, aki üdvözölte a vízumkötelezettség megszüntetését  a szerb állampolgárok és az EU országai között. A nagykövetasszony  ugyanakkor beszámolt országa jelenlegi helyzetéről, kiemelve a nemrég  elfogadott, a Vajdaság autonómiáját szentesítő új alaptörvényt. 
 
 Jelko  Kacin szlovén és Victor Boştinaru román képviselők,  valamint Stanimir Ilchev, a bizottság bolgár tagja felhívták  a figyelmet arra, hogy Szerbiának biztosítania kell a kisebbségek  jogait. Ennek kapcsán Boştinaru román EP-képviselő külön is üdvözölte  az alaptörvény elfogadását, hiszen, mint rámutatott, az a román  kisebbségnek is javára szolgál. 
 
 Szilágyi  Zsolt informális úton az Európai Bizottság fokozott figyelmét  kérte a délvidéki magyarverések ügyében, és azt kérte, ne engedjék,  hogy a magyarokat etnikai alapon inzultáló tettesek büntetlenséget  élvezzenek. Ennek kapcsán az EMNT alelnöke emlékeztetett: a két  évvel ezelőtti tényfeltáró bizottság szerbiai látogatása után  sem szűnt meg a magyar nemzetrész megfélemlítése, sőt, azóta  is további erőszakos cselekmények történnek. 
 
 A  mai napon, december 2-án Tőkés László részt vett a Járóka  Lívia képviselő asszony által szervezett "Az egyházak  szerepe a romák társadalmi befogadásában" című konferencián.  A rendezvényt Schmitt Pál és Tőkés László  EP-képviselők nyitották meg, majd ezt követően előadást  tartották – többek között – Székely János, Esztergom-Budapest  Főegyházmegye segédpüspöke, Gáncs Péter, a Déli Evangélikus  Egyházkerület püspöke, Nagy József Barna,  a nagyváradi Cigánymissziós Központ igazgatója, Gelsei Gábor,  a Hodász Görög Katolikus Egyházközség esperese, Dúl  Géza, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia cigánypasztorációs  referense és Hofher József valamint Kiss Ulrich  jezsuita szerzetesek. 
 
 Schmitt  Pál az egyház integráló szerepét hangsúlyozta a romák társadalmi  befogadásában. Az egyháznak széleskörű szolidaritást kell  mutatni a roma kisebbségi közösséggel, és folyamatosan, kitartóan  e párbeszéd erősítésére kell törekednie –fejtette ki a képviselő.   
 
 Tőkés  László megnyitó beszédében elmondta, hogy a cigánykérdés  egyaránt európai, valamint magyar nemzeti kérdés. A Lisszaboni Szerződés  erőre emelkedése új párbeszéd kezdeményezésére ad lehetőséget,  mely a cigánykérdés megfelelő szintű és komolyságú megvitatását  is lehetővé teszi. Nemzeti szempontból a cigánykérdés a nem-cigány  magyarok számára is életbevágó fontosságú kérdés. A társadalmon  belül az egyházi szerepvállalás nem eldöntendő kérdés, hanem  Isten igéjéből fakadó kötelesség. Európai képviselőnk Ésaiás  profétát idézte: "Így szól az Úr, a te Teremtőd és a te  alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak  téged, enyém vagy!" (És. 43,1) Amint Böjte Csaba  mondotta volt: "egy újszülött cigánypurdé is a Teremtőnek  egy remekműve". A "választott nép" ószövetségi  kizárólagosságát elvetve, nekünk tudnunk kell, hogy Krisztus által  az egyetemes kiválasztás valamennyi népre, ezenképpen a cigányságra  is érvényes. 
 
 Brüsszel,  2009. december 2. 
EP-képviselő
Sajtóirodája
Kérdések  Órája az Emberi Jogi Bizottságban 
Brüsszel,  2009. november 9-én 
Tőkés  László EP-képviselő 
 
 Indiában  súlyos erőszak esett az ott élő keresztény közösségen  2008-ban, aminek következtében 50.000 keresztény volt kénytelen  elmenekülni otthonából. Sokan közülük még mindig menekülttáborokban  élnek, bizonytalanságban és félelemben. 
 
 A  közelmúltban egy úgynevezett megtisztulási szertartás keretében  6000 keresztényt „térítettek át” a hinduizmusra. Ez az esemény  jelzi, hogy a 2008-as erőszakos támadások óta a kormányzat csekély  előrelépést tud felmutatni a hindu nacionalizmus elleni harc,  illetve az indiai vallási kisebbségek megvédése terén. A tovább  folytatódó keresztényüldözés az emberi jogok megsértését  jelenti, amit sem a térségben, sem a világ bármely más sarkán  nem szabad megtűrni.  
 
 Hozzá  fűződő kétoldalú kapcsolataiban az EU hogyan jár közben  és milyen lépéseket tesz az indiai kormánynál a nagyobb vallási  szabadság kikényszerítése és a közösségi béke erősítése  érdekében?  
 
 Milyen  lépéseket tesz az EU annak érdekében, hogy a keresztény  közösség iránti tiszteletre ösztönözze a kormányzatot? Az  EU hogyan segíti elő, hogy az egyházak pozitív szerepet játszanak  a társadalomban, hozzájárulván a stabilitáshoz és a nemzetiségek  békés együttéléséhez? 













