Tőkés László Lakiteleken és Tiszakécskén

A Lakiteleki Faluszépítő Egyesület és a Hungarikum Liget háromnapos megemlékezést szervezett a Bács-Kiskun vármegyei nagyközségben, a magyarországi rendszerváltozás egyik emblematikus helyszínén a nemzeti összetartozás napjához (június 4.) és a trianoni diktátumra (1920) való emlékezéshez kötődően.

Mint ismeretes, a 2010. évi XLV. törvény a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről azon év június 4-én, a trianoni diktátum aláírásának 90. évfordulóján lépett hatályba Magyarországon, a parlamentben való elfogadása és a köztársasági elnök általi kihirdetése nyomán. Az Országgyűlés a törvény elfogadásával kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.

A lakiteleki rendezvények kiemelkedő eseménye Tőkés László református püspök bronz mellszobrának leleplezése volt a Hungarikum Ligetben található Nemzeti Panteonban, ahol 2002 óta állítanak büsztöket a magyar nemzet kiemelkedő személyiségeinek, egyházi és világi jeleseinek egyaránt. Lantos Györgyi szobrászművész alkotását június 4-én délután avatták föl, a szoborról a leplet Lezsák Sándor költő, író, a lakiteleki Népfőiskola Alapítvány kuratóriumának elnöke, volt országgyűlési lépviselő és alelnök, Felföldi Zoltán közíró, a Lakiteleki Faluszépítő Egyesület elnöke, korábbi polgármester és Lezsák Sándorné Sütő Gabriella, a Lakiteleki Népfőiskola főigazgatója rántották le.

A szoboravató beszédek sorát Kókai Géza lakiteleki református lelkész kezdte, aki Tőkés László teológusi, igehirdetői, lelkipásztori munkásságát méltatta. Felidézte annak 1986. augusztus 3-án, Temesváron elhangzott igehirdetését. Ennek középpontjában a nyelv állt, amelyen keresztül kapcsolatba kerülünk Istennel és az embertársainkkal. „A református egyház nyelv- és igeközpontú. Tőkés László akkori beszédének célja a gyülekezet építése volt. Ez a szobor méltó emléket állít ennek a célkitűzésnek, a forradalomnak, a forradalmárnak és az igehirdetői szolgálatnak” – összegzett a szónok.

Felföldi Zoltán lépett ezután a mikrofonhoz, aki az események egyik szervezőjeként felidézte, hogy Tőkés László csak pár hónappal ezelőtt tudta meg Lezsák Sándortól, hogy a szobrot fognak neki állítani a lakiteleki Nemzeti Panteonban. Megrökönyödve hallgatta ezt, majd ő maga is egyből azt kérdést tette fel a Népfőiskola Alapítvány kuratóriumi elnökének, amit azóta többen is – sokan csak meglepődve, de még többen kötekedve és gúnyolódva – fölvetettek: „Élő embernek szobrot állítanak?” Lezsák Sándor erre úgy felelt: „Temesvárt senki sem veheti el tőled.” Felföldi ezután kiemelte: Tőkés László az erdélyi magyarságért a saját életét kockáztatta 1989-ben. Akkor diktatúraellenes kiállását és lázadását Petőfi és társai 1848-as attitűdjével vonta párhuzamba. „Tőkés László a 20. század Petőfi Sándora – jelentette ki.

Az utolsóként megszólaló Lezsák Sándor, a legendás lakiteleki találkozók szervezője és a rendszerváltó Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója, aki ma a Nemzeti Fórum Egyesület elnöke is, ugyanezen kérdésfelvetés mentén mondta el, hogy minden lakiteleki szobornak története van, és Tőkés László méltó módon csatlakozik azon jelesekhez, akiknek még akkor állítottak szobrot szerte a világban, amikor életművük még nem volt lezárt. Gyarmati Dezsőnek, a Nemzet Sportolójának is a jelenlétében állítottak szobrot 80. születésnapjára 2007-ben a Népfőiskola bejáratánál. Beszédében hangsúlyozta, Tőkés László olyan életművel rendelkezik, amely évtizedekkel ezelőtt kezdődött és ma, illetve évtizedek múlva is példaként szolgálhat a magyar emberek számára. És Isten akaratában bízva reméli, hogy ez az életmű még hosszú éveken át fog gazdagodni. Az ilyen életművek miatt mondható el, hogy Trianon, amely szerinte egy nemzetgyilkossági kísérlet volt, csak kísérlet maradt. Ugyanakkor meggyőződését fejezte ki, hogy a most leleplezett szobor méltó tisztelgés a romániai forradalom és a forradalmár előtt.

Az ünnepélyes szoboravatás áldásmondással, fényképezkedéssel és beszélgetéssel, illetve interjúzással zárult a Hungarikum Ligetben. A Bács-Nagykun vármegyei hírportálnak nyilatkozva Tőkés László arra az újságírói kérdésre, hogy milyen érzés volt látni a saját szobrának leleplezését és meghallgatni az ünnepi beszédeket, ezzel a bibliai idézettel válaszolt: „Dicsérjen meg téged más, és ne a te szád.” Majd így folytatta: „Nagyon váratlanul és meglepetésként ért a Népfőiskola és Lezsák Sándor részéről, hogy szobrot kapok. Kellő szerénységgel és alázattal, túláradó megtiszteltetésként fogadtam ezt el” – mondta a püspök, akit családja, több testvére és munkatársa is elkísért Lakitelekre.

Aznap délelőtt Tőkés László részt vett a Tiszakécskei Református Általános Iskola és Gimnázium Trianon-megemlékezésén a közeli kisváros református templomában. A hajlékot megtöltötték a diákok és oktatóik, a hívek és az érdeklődők, emlékezők. A Szabolcska Mihály szülőhelyén tartott történelmi ívű beszédében a püspök felidézte jeles elődje, a néhai temesvári templomépítő lelkipásztor, költő, közösségszervező, kisebbségpolitikus példamutató életét és munkásságát, a romániai kommunista diktatúra sötét éveit, rámutatott a magyar nemzet felszabdalásának gyászos momentumaira – ezek között Trianon csak az első, bár kétségtelenül a legsúlyosabb csapás volt –, az 1989-es felszabaduláshoz vezető reménykeltő évek-hónapok eseményeire – a határzárbontó Páneurópai Pikniktől a hallgatás falainak lebontásáig –, a nemzetegyesítő törekvésekre, a fájdalmak gyógyításának, a jóvátételnek és kárpótlásnak az ígéretes gesztusaira, de arra is, hogy milyen csalódások érték az elszakított nemzetrészeket.

Beszédében rámutatott: június 4-én az első szavunk mindig a gyászé kell legyen, a második a nemzeti együvé tartozásé. Idézte Padányi Viktor 1920-as drámai visszaemlékezését a trianoni diktátum kihirdetésére, erdélyi költőnk, Dsida Jenő 1936-os Psalmus Hungaricusát („Magyarok ott a Tisza partján, / magyarok ott a Duna partján, / magyarok ott a tót hegyek közt / s a bácskai szőlőhegyek közt, / üljetek mellém. (…) ó, népem, árva népem! – / dalolj velem”), valamint Orbán Viktor 2020-as, a sátoraljaújhelyi Magyar Kálvárián mondott emlékbeszédét: „Nincs a világnak egyetlen nemzete sem, amely kibírt volna ilyen száz évet.” És lám, együtt a nemzet – zárta beszédét Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, aki később dicsérő szavakkal méltatta a tiszakécskei templomban és előtte lezajlott emlékünnepséget, az itt dalos-verses műsort előadó tanulóifjúságot.

A délutáni lakiteleki szoboravatás után a Petőfi Sándor Művelődési Ház aulájában fórumot is tartottak a helybéli polgárok részvételével, ami Tőkés Lászlónak a Trianontól a határokon átívelő nemzetegyesítésig című köszöntő-, emlék- és helyzetértékelő beszédével vette kezdetét, majd tartalmas beszélgetéssel folytatódott. Felföldi Zoltán moderátori közreműködésével esett szó nemzeti összetartozásról, a trianoni sebek gyógyításáról, a magyarság jelenéről és jövőjéről.

Másnap, június 5-én délelőtt az EMNT elnöke rendhagyó történelemórát is tartott a lakiteleki nyolcadik osztályosoknak, valamint a testvértelepülésekről érkezett hatodikos és hetedikes diákoknak.

Délután a lakiteleki református templomban tartott istentiszteleten Tőkés László püspök volt a meghívott igehirdető. Prédikációját Ezékiel próféta könyvére (34,11-16) és János apostol evangéliumára (10,11-14) alapozta úgy, hogy személyes hangvételű vallomások és visszaemlékezések, valamint történeti és politikai példázatok egyaránt színesítették azt. „Én vagyok a jó pásztor, és a jó pásztor életét adja a juhokért” – így szól a sorsvető újszövetségi szentencia, aminek kapcsán az igehirdető így összegzett: „Istennek népe hallgat az Ige és a jó Pásztor szavára. Erről tett tanúbizonyságot a legutóbbi csíksomlyói zarándoklat alkalmával is, amikor Krisztus közösségében hitünk és szeretetünk megszázezerszeresedett, és híven követtük Őt, aki életét adta a juhaiért. Ámen.”

(Fotók: Magyar Péter, Dénes László, Kécskei Krónika)