2022. július 25. hétfő
Send this article Print this article

Tőkés László beszéde a XXXI. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban

A XXXI. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábort két pandémiás év szünetjét követően 2022. július 19–24. között rendezték meg a székelyföldi, Hargita megyei Tusnádfürdőn Van, ami örök! jeligével. A szabadegyetemi zárónapon, szombaton délelőtt megtartották a Petőfiről elnevezett központi színpadon a hagyományos fórumot, amelyet több százan követtek a helyszínen, még többen az online közvetítések révén.



helyszínen, még többen az online közvetítések révén.
Ezúttal is Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke és Tőkés László, Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke tartottak expozékat az egyik táboralapító, Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottsága elnökének moderálásával. Ezt követően reagáltak a publikum soraiból érkezett kérdések közül néhányra, az idő elteltével és kánikulára való tekintettel röviden.
A kormányfő helyzetértékelő és jövőfürkésző beszéde nagy nyilvánosságot kapott a sajtóban, megtalálható több helyen és formában is a világhálón. Ezért az alábbiakban csak Tőkés László elhangzott előadását osztjuk meg a nyilvánossággal az alábbiakban.

*
 
XXXI. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor
Tusnádfürdő, 2022. július 23.
 
 
Nemzeti összetartozás és autonómia
 
 

 A magyar történelem egyik legfényesebb győzelme kapcsolódik a tegnapi naphoz. 1456. július 22-én Hunyadi János bámulatra méltó diadalt aratott a Nándorfehérvárt ostromló, elsöprő erejű török túlerő felett. „Van, ami örök!” – így hangzik idei bálványosi nyári táborunk jelszava. A nándorfehérvári csata örök dicsőségét hirdeti azóta is az egész Európában visszhangzó déli harangszó.
Névadója születésének 200. emlékévében, itt, a róla elnevezett Petőfi-nagyszínpadon hadd idézzem magát a Költőt, amint 1849 áprilisában, Bem tábornok oldalán betér Vajdahunyad várába, és költői időutazása rendjén „Osztrolenka véres csillagát” Nándorfehérvár törekvő hősével találkoztatja és azonosítja. Nevüket felcserélve, hősi nagyságukat magasra emelve imígyen szól a megszemélyesített dicső hunyadi vár: „A név mulandó, változékony; ami / Örök, azt nézem én, a szellemet. // Nem a nevedről, hanem szellemedrül / S annak müvéről ismerek reád: / Az vagy, ki voltál, négyszáz év előtt, s most / Te mentetted meg a magyar hazát!”
„Van, ami örök!” Igen, a Hunyadiak és az igaz hazafiak szelleme is az örök értékek közé tartozik. Méltán mondja Petőfi Sándor az erdélyi és székelyföldi hadszíntereken megtapasztaltak alapján, hogy „a székely vér / Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér!” A véráztatta Székelyföld, a rendtartó székely falu és a székely autonómia szelleme is örök!

***
A tusnádfürdői autonóm önkormányzat területén kiváló tisztelettel és honfitársi szeretettel köszöntöm a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor résztvevőit, köztük is elsőrenden Orbán Viktort, a nemzet miniszterelnökét és Németh Zsoltot, a magyar országgyűlés külügyi bizottságának elnökét, a fennállásának negyedik évtizedébe lépett bálványosi tábor egyik alapítóját. Külön is üdvözlöm a külhoni magyar nemzetrészek megjelent tagjait és vezető képviselőit, akik netalán a felvidéki vagy a délvidéki – a gombaszögi, martosi, palicsi és kishegyesi – testvéri tábori rendezvényekről érkeztek körünkbe. Az ukrajnai háborús viszonyok miatt az idei „táborjárás” Kárpátalján sajnos elmaradt, éppen ezért is nagyobb örömmel fogadjuk közöttünk megjelent odavalósi Testvéreinket.
Itt, a Kárpát-medence legkeletibb részén, a székely határőrvidéken létrejött nyári szabadegyetem nemzetpolitikai jelentősége jelképiségében ragadható meg: székely népünkre ugyan már nem hárul a határőrizet több évszázados feladata – hiszen a történelem viszontagságai folytán Nagy-Románia kellős közepébe került –, mindazáltal továbbra is legfőbb hivatása és felelőssége az országhatárokat meghaladó közösségünk földrajzi és nyelvi határainak a védelme. A csíksomlyói búcsút követő, eme második legnagyobb erdélyi–Kárpát-medencei nemzeti összesereglésünk eszmeisége és „ideológiája” a határokon átívelő nemzeti összetartozás politikájaként fogalmazható meg, amelynek kialakításában a bálványosi folyamat meghatározó szerepet játszott.
Nagy utat tettünk meg, amíg ide eljutottunk. Kezdetben már annak is rendkívül örvendtünk, hogy a Kossuth Rádió meteorológiai jelentései az elszakított területek időjárási viszonyaira is kitértek. A Kádár-korszak nemzettagadását követően viszont már-már forradalmi fejleménynek számított, amikor Szűrös Mátyás későbbi ideiglenes államelnök 1988 januárjában leszögezte, hogy: „a határon túli magyarok a magyar nemzet részét képezik”. – A jó példa ragadós: a határon túli románság vonatkozásában ugyanez ma már a román politikában is evidenciának számít. – A folytatás közismert. Antall József, a rendszerváltozás kormányfője immáron „lélekben, érzésben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánt lenni”. „Tíz és félmillió magyar állampolgár miniszterelnökeként” a kommunista visszarendeződés útjára tévedt Horn Gyula ugyan még elhatárolódott nemes elődjétől, de a nyomába lépő Orbán Viktor nemzetpolitikai áttörést eredményező kormányzása a 2001-béli státustörvény, majd – kényszerű megszakítással – a 2010-béli alaptörvény, az összetartozás törvénye és az állampolgársági törvény módosítása által a külhoni magyarság nemzeti integrációját végérvényesen és közjogi értelemben is állampolitikai rangra emelte.
Köszönjük, Miniszterelnök úr, és illesse köszönet az egész magyar törvényhozást és valamennyi Ön által vezetett kormányt, valamint külhoni magyar képviseleteinket és a Magyar Állandó Értekezletet ennek a valóságos magyar jövőképet kirajzoló nemzetpolitikai „projektnek” a sikerre viteléért!
Eme köszönettel együtt fogadja őszinte elismerésünket április 3-án aratott választási győzelmükért – mondjuk úgy, mint akik erőnk és lehetőségeink szerint magunk is kivettük a részünket ebből a bámulatos sikerből. „A magyar nemzet közös döntésében” kivételes szerepet játszott a méltatlanul lesajnált, nemzeti és keresztény hagyományait érvényre juttató vidéki Magyarország; az Országgyűlést pedig valóságos nemzetgyűlés rangjára emelte a választási jogával élő és a nemzeti kormányra szavazó külhoni – köztük az erdélyi – magyarok elsöprő többsége. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a maga helyén, eddigi több mint tíz évi szolgálata rendjén derekas részt vállalt nem csupán 300 ezernyi erdélyi polgártársunk honosításában, hanem az egymást követő nemzeti választások regisztrációs, mozgósító és szavazatgyűjtő tevékenységében is, az idei választások alkalmával is ezáltal járulva hozzá a Fidesz nagyarányú győzelméhez.
Krisztus Urunk egymással vetekedő tanítványainak, Jakabnak és Jánosnak az anyja azzal a kérelemmel fordult a Mesterhez, hogy fiai a mennyek országában a jobb és a bal keze felől kapjanak kiváltságos helyet. Krisztus király azonban keresetlen szavakkal világított reá, hogy csak a „pogányok fejedelmei” uralkodnak és hatalmaskodnak alattvalóikon. „De ne így legyen közöttetek – tanítja Jézus –, hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok. És aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. Valamint az embernek fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért” (Mt 20,25-28). A krisztusi szolgálat törvényét a jelen viszonyokra alkalmazva, „a nemzet Miniszterelnöke” és kormányba illő vagy vezető állásba való tanítványtársai sem uralkodásra, hanem népünk alázatos szolgálatára hivatottak. Ugyanez érvényes mindazokra, akik különféle, kisebb vagy nagyobb emberi közösségek vezetésére és képviseletére nyertek megbízatást.
Hazánk déli határai ostrom alatt állanak. A balkáni útvonalon áramló migránsok inváziója a Hunyadiak korát és a nándorfehérvári csata emlékét idézi. Akkor több mint egy fél évszázadra sikerült feltartóztatni az oszmán birodalom előrenyomulását. Akkor az európai kereszténység győzelmének hirdetésére kondultak meg a harangok. Most, az „elnémuló harangok” korában azonban Európa hatalmasságainak a szolidaritására aligha lehet számítani. Maga Ferenc pápa is óva inti Európa hitevesztett urait: „Legyen óvatos az Európai Unió, hiszen nem léphet az ideológiai gyarmatosítás útjára. Ez megosztja az országokat, és bukásra ítéli az uniót.” – Szó, ami szó, amióta visszavonultam az Európai Parlamentből, igencsak leromlott a jobb sorsra érdemes unió állapota… – Távol áll tőlem, hogy későkori magyarként heroikus pózban tüntessem fel nemzetünket: de a mai Magyarország négy-ötszáz év után is szinte egymagában látszik felvenni a harcot a veszendőbe menő Európa védelmében. Az állandósuló hadiállapotban élő Európában, a könyörtelen gazdasági hadviselés körülményei között, a törvénytelen migráció útjában és az ukrajnai háború árnyékában kicsiny hazánk az elkövetkezendőkben mire és kire is számíthat? A nagyhatalmi erőpolitika farkastörvényei közepette Orbán Viktor demokratikus választásokon sorozatosan elnyert 2/3-os népi legitimitása ugyan mennyit ér a demokratikusnak nevezett Európában?
És akkor még nem szóltunk a külhoni magyar nemzetrészek helyzetéről és sorsának alakulásáról. Novák Katalin államelnök asszonyt első erdélyi útja alkalmából azért rótta meg a román külügy, mert bátorkodott kijelenteni, hogy „kiemelt feladatának tartja az összmagyarság képviseletét”.  És akkor hol állunk még a magyar védhatalmi státusz igénylésétől erdélyi magyarságunk részére, melynek okán Klaus Iohannis államelnök jogtalanul megfosztotta személyemet a Románia Csillaga kitüntetéstől. A közel tíz esztendeje tartó pereskedésem legutóbbi fejleményeként idén május 5-én a Bukaresti Táblabíróságon az Elnöki Hivatal azt a kifogást emelte, hogy a bíróság nem illetékes felülbírálni a kifogásolt elnöki rendeletet. Tisztelettel jelentem, hogy az újabb tárgyalást szeptember 15-ére tűzték ki, és az ügy további halogatása várható mindaddig, amíg Iohannis elnök második mandátuma le nem jár...
Mondanom sem kell, hogy nem a személyes sértettség miatt emlegetem fel kitüntetésem visszavonásának kérdését, hiszen annál százszorta többet ér az 1989-es temesvári magyar és román szabadságharcosok szolidaritása. A kirívó eset azért érdemel figyelmet, mivel a Románia Csillaga rend ún. becsületbíróságának indoklásában – egyebek mellett – Székelyföld területi autonómiájának a képviseletét róják fel bűnömül. Ugyanez mondható el Izsák Balázs elnök esetében, akinek a székelyföldi autonómiastatútumot nem tudják megbocsátani, és a román állam a Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezése miatt indított pert ellene. De vádiratuk tanúsága szerint Beke Istvánnak és Szőcs Zoltánnak is az autonómia ügye miatt kellett politikai fogságot szenvedniük. Két évvel ezelőtti hírhedt kirohanásában Klaus Iohannis államelnök is – képtelen módon – azzal vádolta meg szociáldemokrata ellenlábasait, hogy „széles körű autonómiát akarnak biztosítani Székelyföldnek”, és „oda akarják adni Erdélyt a magyaroknak”, nevezetesen Orbán Viktornak. Nemrég napvilágot látott titkos iratok szerint Ion Iliescu akkori elnök már 1995-ben azzal traktálta Richard Holbrooke amerikai külügyminiszter-helyettest, hogy „az RMDSZ autonómiakövetelése ellentmond az európai folyamatoknak, és Románia bantusztánosodásához vezet”.
Az autonómia intézményének kriminalizálása az 1990-es kezdetek óta egyik jellemzője a román politikai életnek. Jól emlékszünk, itt jártakor még Traian Bǎsescu államelnök is az olténiai kisváros, Caracal autonómiájával próbálta elütni a magyar, a székely autonómia ügyét. Éppen ezen okok miatt az erdélyi magyar politikai életben is megoszlást idéz elő a nemzeti önrendelkezés kérdése. Ezen az ellentmondásos helyzeten csak egységes közakarattal tudnánk változtatni. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közvetlen szövetségeseivel, a Székely Nemzeti Tanáccsal és az éppen létrejövő Erdélyi Magyar Szövetséggel egyetemben változatlanul és megalkuvás nélkül folytatja küzdelmét az RMDSZ programjában is megfogalmazott többszintű erdélyi autonómiáért. Köszönettel kérjük a Miniszterelnök urat, hogy a továbbiakban az eddiginél is hatékonyabban részesítse támogatásában autonómiatörekvéseinket, tudatában annak, hogy az integráció közösségi jogok és autonómia nélkül az asszimiláció melegágya. Komoly eredménynek számít, hogy Németh Zsolt elnök úr irányításával a magyar elnökség tavalyi időszakában a kisebbségvédelem prioritásként szerepelt az Európa Tanács napirendjén, ennek köszönhetően pedig megszületett a Strasbourgi Nyilatkozat.
Az idei népszámlálástól várható lélekszámbeli apadásunk intő figyelmeztetést jelent erdélyi összefogásunk szükségességére nézve. A szünetelő Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum újraindításával, a 2018-as hárompárti autonómianyilatkozatból kiindulva azon leszünk, hogy a román kormányban lévő RMDSZ helyzeti előnyét kihasználva új lendületet adjunk a román parlament jóváhagyását igénylő autonómiaügyünknek. Remélt összefogásunk első próbája a kormányprogramban előirányzott kisebbségi törvény kidolgozása és elfogadtatása lesz, ami több mint százéves adóssága Romániának.
Hajrá Erdély! Hajrá Székelyföld!
Éljen a román–magyar barátság!
 

Tőkés László
 
 
 
 
    


hírek

fényképek

Temesvári zarándoklat
10 éves az EMNT
Székelyek Nagy Menetelése
A Magyar Rektori Konferencia plenáris ülése Nagyváradon

videók

TEMESVÁR 31. - Tőkés László, az EMNT elnöke
Tőkés László évértékelője a Magyar Televízióban, 2016. jan. 1-jén
Tőkés László brüsszeli felszólalása
A gyantai vérengzés áldozataira emlékeztek

ajánlott oldalak

Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
Székely Nemzeti Tanács
EPP képviselőcsoport az Európai Parlamentben
FIDESZ
Fidesz Európa Parlamenti képviselőcsoportja
Orbán Viktor miniszterelnök honlapja
www.tokeslaszlo.eu | © Minden jog fenntartva, 2010