2014. szeptember 8. hétfő
Send this article Print this article

Tőkés László Bem-szobrot leplezett le Koltón

Napjainkban is tovább él nagy nemzeti költőnk, Petőfi Sándor emléke a Nagybánya melletti Koltón. Minden év szeptember első vasárnapján emlékezik meg a község és a környező települések magyarsága Petőfi többszöri ittjártáról, az utóbbi években pedig az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra, illetve annak számos történésére, aspektusára és főszereplőjére is fény vetül.




A Teleki-kastély kertjében álló, Petőfi Sándort és Szendrey Júliát ábrázoló kettős szobor körül lassacskán egy szoborpark alakul ki, a Teleki Sándoré és Liszt Ferencé mellett 2014. szeptember 7-étől Bem József büsztje is gazdagítja a hagyományaira büszke községet.



Az idei Petőfi-nap az 1849-es erdélyi hadjárat 165. évfordulójának jegyében zajlott. A költő a szabadságharc hűséges harcosa volt, annak hősévé is vált, amikor július 31-én eltűnt a segesvári csatában. Korábban az erdélyi hadak fővezérének, Bem Józsefnek egyik segédtisztje volt őrnagyi rangban. Tudatos volt tehát az évfordulóra időzített szoborállítás: Varga Károly koltói lelkipásztor kezdeményezte, Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke pedig hathatósan támogatta a lengyel származású tábornok, „Osztrolenka véres csillaga” emlékének megörökítését, és élen járt egy közadakozás szervezésében. Nem rajta múlott, hogy végül a magyar kormánynak a támogatása is kellett az emlékjelhagyás és az idei Petőfi-ünnepség költségeinek fedezéséhez. Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára elmondta: a nemzeti kormány örömmel járult hozzá ahhoz, hogy a koltói kastélykert ezentúl a szabadságharc három nagy alakjának, Petőfi Sándornak, Teleki Sándornak, az erdélyi hadsereg felügyelőjének, a kastély egykori urának, valamint Bem tábornoknak az emlékét őrizhesse.  
 


A szeptember 7-i egész napos ünnepség a helyi református templomban kezdődött – amely ezúttal kicsinek bizonyult a Koltóról, Katalinból, Nagybányáról és máshonnan érkezett hívek számára. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület előző püspöke, aki mindig szívesen látott elöljáró és szolgálattévő volt Koltón, igehirdetésében egyszerre vont nagy ívű, szuggesztív párhuzamot múlt és jelen történései, illetve a hős elődök és kortársaink helytállása között. A község és a Petőfi-kultusz jelentőségét kidomborítva rámutatott, hogy az Erdély felszabadítására érkező Bem tábornok kiáltványt intézett az itt élő népcsoportokhoz jogegyenlőségükről, nyelvhasználati és vallási szabadságukról biztosítva őket. Helytállásával, bátorságával, lendületével nemcsak kortársainak mutatott példát, hanem a Kárpát-medence mai ifjúságának is üzent, mert volt lelki ereje és hite újrakezdeni a vesztésre álló szabadságharcot. Tőkés László hozzátette, Bem „végigverekedte a 19. század első felének szabadságharcait”, Lengyelországban az orosz uralom ellen küzdött, Bécsben a 48-as forradalmat védte, Erdélyben a magyar hadakat vezette, Törökországban Aleppót védte az ostromló araboktól. Végveszélyben szállt harcba Magyarország függetlenségéért, e küzdelem önvédelmi harc volt. Ma is veszélyben van Erdély, ma is elnyomják népét különféle erők, pedig mi szabadoknak születtünk és szabadságot érdemlünk, ezért egy vértelen küzdelmet folytatunk mai elnyomóink ellen – mondta, Pál apostollal emlékeztetve: a lélek és hit fegyvereivel, Krisztus evangéliumának eszközeivel kell megvívnunk szabadságharcunkat. „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.” (Ef. 6,12-13.)


A nyugalomba vonulás előtt álló Varga Károly koltó-katalini lelkipásztor, nagybányai esperes az istentisztelet végén megköszönte a volt püspöknek azt, hogy valahányszor a településen és környékén hirdette Isten igéjét, mindig egymásra figyelésre ösztökélt, összefogást szorgalmazott, lelkesített és kitartásra biztatott, személyes példájával is illusztrálva, hogy azokat érdemes követni, akik nem a népből, hanem a népért élnek és munkálkodnak egész életükben.

 



A nagyváradi
Deák Árpád által készített Bem-szobrot a szabadtéri beszédek, szavalatok, énekszámok elhangzása után Tőkés László EP-képviselő és Csendes Lajos koltói polgármester leplezte le. Ünnepi beszédet tartottak – mások mellett – Bem apó szülővárosának, a lengyelországi Tarnównak a küldöttei, Kovács István költő, történész, diplomata, Bem tábornok – az örök remények hőse című új kötet szerzője, Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete.


Hoppál Péter
államtitkár beszédében kifejtette, hogy a költő, a gróf és a tábornok alakját a szabadság szeretetének eszméje kötötte össze, ez útjukat a Partium, Erdély és a Székelyföld felé irányította, ahol egymásnak vállvetve küzdöttek. Bem történelmi szerepvállalása, hősiessége a sok évszázados lengyel-magyar barátság dicső fejezete. Ráadásul olyan stratéga volt, akinek elképzeléseiben az erdélyi magyarok és románok együtt hivatottak kivívni a szabadságot. Ám a hadvezéri tehetség és a szabadságharcos lelkesedés nem volt elég ahhoz, hogy a túlerőt legyőzze. A harc elbukott: a költő sorsa a hősi halál, Telekié és Bemé a külföldi bujdosás lett. Az államtitkár arra kérte a ma már szabadon ünneplő koltóiakat, hogy őrizzék meg a szabadságharcos elődök emlékét, önfeláldozásuk értelmét pedig magyarázzák el a felnövekvő nemzedékeknek.


A szoboravatás felemelő ünnepségén testületileg vettek részt a jövőre 20. évébe lépő Nagybánya Tájképfestő Telep jeles művészei, Véső Ágoston táborvezető festőművész vezetésével.



www.tokeslaszlo.eu | © Minden jog fenntartva, 2010