2009. január 20. kedd
Send this article Print this article

Tőkés László jelentése a kutatói mobilitásról

K Ö Z L E M É N Y

Az Európai Parlament tevékenységének jelentős részét az EP húsz állandó szakbizottsága készíti elő. Elnökségi javaslat alapján minden bizottság tagjai és póttagjai közül egy jelentéstevőt jelöl ki a jelentések, valamint vélemények elkészítésére. A folyamat, amely során a tagok módosító indítványokat fogalmazhatnak meg, néhány hónapig is eltarthat. A módosítók megvitatása, illetve ezek megszavazása a bizottságok havonkénti ülésszakain történik. Ezt követően a képviselőcsoportok is megvitatják az elkészült munkadokumentumokat, majd az EP havi plenáris ülésén végső szavazásra kerül sor. Az EP eljárási szabályzata szerint minden EP-képviselő tagja, illetve póttagja lehet legalább egy bizottságnak.





Tőkés László EP-képviselő tagja a Mezőgazdasági Bizottságnak, melynek fő hatáskörei közé tartozik a közös agrárpolitika működése és fejlesztése, a vidékfejlesztés és erdészet, valamint állandó póttagja a Kulturális és Oktatási Bizottságnak. Ez utóbbinak alapvető feladatai a tudás és a kultúra terjedésének és fejlődésének az előmozdítása, valamint a kulturális és nyelvi sokszínűség védelme es támogatása.

1. Az Oktatási Bizottságban a mai szavazás alkalmával véglegesítették a Jobb szakmai előmeneteli lehetőségek és több mobilitás: európai kutatói partnerség címet viselő jelentést, melynek jelentéstévője Tőkés László, árnyékjelentéstévői pedig Nina Skottova szlovák és Christa Prets német EP-képviselők voltak. A kutatók mobilitásáról szóló tervezetet Tőkés László képviselő 2008 novemberében nyújtotta be, vitáját és a javasolt módosítókat pedig decemberben ejtették meg a bizottságban.

A napirenden szereplő munkadokumentum a növekedést és a foglalkoztatást zászlajára tűző megújult lisszaboni stratégiával van összefüggésben, ugyanis az Európai Tanács 2008. tavaszi ülésszaka újból elsőbbségi területként jelölte meg a tudásra és az innovációra irányuló beruházásokat. Ennek kapcsán említésre méltó az EP „Európai Kutatási Térség: új perspektívák” című, 2007-ben elfogadott zöld könyve, mely széles körű nyilvános vitát indított arról, hogy miképpen lehetne nyitottabbá és versenyképesebbé tenni az európai kutatási térséget. A dokumentum közreadását követően több olyan kulcsfontosságú területet sikerült kijelölni, amelyek terén jelentősen javítható az európai kutatási rendszer, és elősegíthető az „ötödik szabadság”, a tudás szabadságának létrejötte.

Ezen törekvések szellemében, Tőkés László képviselő véleménytervezetében hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok közötti átfogó partnerség révén világszínvonalú európai kutatási rendszer jöjjön létre. E partnerség megvalósíthatásához nagy szükség van valamennyi regionális, nemzeti és európai szintű partner teljes mértékű hozzájárulására. Továbbá aláhúzta, hogy a kutatók – mind az új tudás elsődleges előállítóiként, mind pedig e tudás legfontosabb átadóiként és hasznosítóiként – létfontosságú szerepet játszanak a versenyképes, tudásalapú európai uniós gazdaság kialakításában. A legrátermettebb kutatók megtartása és foglalkoztatási feltételeinek vonzóbbá tétele érdekében olyan kiegyensúlyozott rendszert kell kialakítani, amely biztosítja, hogy EU-szerte a legmegfelelőbb képzésben részesüljenek.

Ennek kapcsán Tőkés képviselő előtérbe helyezte egy egészséges és kiegyensúlyozott mobilitás biztosításának a fontosságát. A kommunista elnyomás időszakában kelet-közép-európai térségünk elveszítette értelmiségének jelentős részét az illegális kivándorlás és az „agyelszívás” következtében. Ezért, a nyugati színvonalhoz való mihamarabbi felzárkózás érdekében, létfontosságú egy olyan rendszer kialakítása, amely nem a gazdagabb országok általi „brain drain” folytatódását eredményezi, hanem a hazatérést és a megszerzett tudás otthoni gyümölcsöztetését ösztönzi.

2. Ugyanezen a bizottsági ülésen került napirendre a „Többnyelvűség: európai tőke és közös elkötelezettség” című európai parlamenti jelentéstervezet megvitatása.

A téma bevezetése képpen Joe Cullen nyelvpolitikai szakértő mutatta be „Többnyelvűség: a politikai célkitűzések és a végrehajtás között” című elemző tanulmányát, kendőzetlen kritikával mutatva rá arra, hogy a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájának, valamint az Európai Unió többnyelvűségről szóló Cselekvési Tervének előírásaiból milyen kevés valósult meg a gyakorlatban, illetve az egyes tagországok szintjén. Az előadó síkra szállt a kevésbé használt európai nyelvek mellett, szem előtt tartva azt, hogy mintegy 50 millió európai állampolgár anyanyelvéről, illetve 60 ide tartozó nyelv használati jogáról van szó.

Az EP-jelentéstervezet előadója, Vasco Graca Moura az európai soknyelvűségi politikának a lényegét összegző előterjesztésében – egyebek mellett – az Európai Unióban polgárjogot nyert hivatalos nyelvek egyenlőségét hangsúlyozta, és az ennek az egyenrangúságnak a tényleges megvalósítását elősegítő javaslatait ismertette.

A hozzászólók elismerésüket fejezték ki az elkészült jelentéstervezetért. A vita során nyilvánvalóvá vált, hogy míg egyesek csupán kommunikációs kérdést látnak a kérdésben és nem többről, mint Európa „közös kulturális kincséről” beszélnek – ezzel szemben mások, különösképpen a kisebbségi közösségek képviselői, az ügy politikai vonatkozásait, a nyelvi jogok biztosítását tartják fontosnak. Felszólalásában Tőkés László európai képviselő is azt hangsúlyozta, hogy a többnyelvűség a jogfosztott vagy nyelvi jogaikban is korlátozott kisebbségek esetében nem annyira nyelvtanulási és kulturális, hanem sokkal inkább politikai kérdés. A hátrányos helyzetben lévő, kisebbségi szórványhelyzetben élő népek gyermekei esetében nem más nyelvek megtanulása, hanem a saját nyelvük elfelejtése jelenti a legfőbb problémát. Képviselőnk külön is kitért a Kárpát-medence különböző országaiban – Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában, Szerbiában – élő, nyelvükben és nemzeti létükben veszélyeztetett magyar közösségek helyzetére. Erdélyben például kilencven esztendővel ezelőtt még a lakosságnak mintegy 45%-a tartozott valamely nem román kisebbséghez – lélekszámuk azonban mára, a folyamatos asszimilációs és betelepítési politikának tulajdoníthatóan 20%-ra zsugorodott. Annak ellenére, hogy a magyar – a román nyelvvel együtt – az Európai Unió egyik hivatalos nyelve, Romániában a két nyelv mégsem számít egyenrangúnak. A társadalom különböző életterületein, az oktatásban, az igazságszolgáltatásban és az önkormányzatokban a többségi politikának azáltal sikerül a magyar nyelvet háttérbe szorítania, hogy annak használatában ellenérdekeltté igyekszik tenni a magyarokat – fejtette ki Tőkés László, konkrét példákkal szemléltetve a mondottakat. Ebből a szempontból Leonard Orban többnyelvűségért felelős európai biztos példája is rendkívül tanulságos, mert miközben az Unió az anyanyelv mellett két másik európai nyelv megtanulását irányozza elő – ennek ellenére az európai biztos, aki magyar felmenőkkel is dicsekedhet, a magyar nyelvtudás terén nem jár elöl jó példával.

Az elhangzottakhoz kapcsolódva, Doris Pack képviselőasszony azokat a német EP-képviselőket bírálta, akik az európai fórumon idegen nyelven szólnak, és nem élnek anyanyelv-használati jogukkal. A lengyel-német határmenti kapcsolatok példáját idézve ugyanakkor sürgette, hogy a határrégiókban élők kölcsönösen sajátítsák el egymás nyelvét.

A Kulturális és Oktatási Bizottság ezen ülésén Schmitt Pál alelnök látta el az elnöki teendőket, aki maga is hitet tett a magyar nyelv szépsége és anyanyelvi jogaink mellett.

Brüsszel, 2008. január 20.



hírek

fényképek

Temesvári zarándoklat
10 éves az EMNT
Székelyek Nagy Menetelése
A Magyar Rektori Konferencia plenáris ülése Nagyváradon

videók

Trianonról és az autonómiáról
TEMESVÁR 31. - Tőkés László, az EMNT elnöke
Tőkés László évértékelője a Magyar Televízióban, 2016. jan. 1-jén
Tőkés László brüsszeli felszólalása

ajánlott oldalak

Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
Székely Nemzeti Tanács
EPP képviselőcsoport az Európai Parlamentben
FIDESZ
Fidesz Európa Parlamenti képviselőcsoportja
Orbán Viktor miniszterelnök honlapja
www.tokeslaszlo.eu | © Minden jog fenntartva, 2010