Tőkés László EP-képviselő nyilatkozata Ştefan Guşă tábornok marosvásárhelyi szobrának felállításával kapcsolatban
 Múlt  heti ülésén az Európai Parlament Theodor Stolojan  volt miniszterelnök vezette Romániai Néppárti Delegációja egy  kiállítással egybekötött megemlékezést irányozott elő Brüsszelben,  a Vasfüggöny leomlásának, illetve a Ceauşescu-diktatúra megbuktatásának 20.  évfordulója alkalmából. 
 
 Szintén  a sorsfordító évfordulóhoz kapcsolódik az, az 1989-es Emlékév  keretében, 2009. szeptember 20-án, Temesváron  sorra kerülő emlékünnepély, mely Újvárossy Ernő  református építésznek állít emléket, aki méltán tekinthető  a húsz évvel ezelőtti népi ellenállást sújtó hatalmi erőszak  első áldozatának.
 
 A  kegyelet és a forradalmi megemlékezés ezen alkalmaival szöges ellentétben  a Marosvásárhelyi Önkormányzat nem a hősöknek és az áldozatoknak  kíván emléket állítani, hanem provokatív és szentségtörő módon,  a kommunista pártállam örökölt cinizmusával a tömeggyilkos Ştefan  Guşă  tábornok szobrának felállításával készül a jeles évfordulóra.
Erdély  magyarsága mérhetetlen megdöbbenéssel és mélységes felháborodással  értesült a marosvásárhelyi Városi Tanács kegyeletsértő szoborállítási  határozatáról, kiváltképpen pedig arról, hogy ezt a nacionál-kommunista  természetű, áldemokratikus döntést az egykori székely főváros  tíztagú RMDSZ-frakciója is egyöntetűen támogatta.
 
 1989  decemberében a falurombolást kitervelő Nicolae Ceauşescu  – másokkal együtt – Ştefan Guşă hadügyminiszter-helyettest rendelte  ki Temesvárra, a diktatúra-elleni felkelés elfojtására. Akkor a  karhatalmi és katonai erőszak több mint hetven halálos áldozatot  követelt, a sebesültek, valamint a letartóztatottak és megkínzottak  száma pedig meghaladta az ezret-ezret.
 
 1990-ben  a Petre Roman-kormány kinevezte vizsgálóbizottság, 1997-ben  pedig maga a katonai ügyészség ismételten bűnösnek találta a  tábornokot a temesvári vérengzések elkövetésében, és ennek megfelelően  bíróság elé állítását indítványozta.
 
 1989  végén, a Nemzeti Megmentési Front frissen behalászott tagjaként,  a Ion Iliescu által elnökölt válságtanácskozás – egyik  – résztvevőjeként magam is tanúja voltam azoknak az erőfeszítéseknek,  melyek a Ştefan  Guşă  szervezte államcsíny leszerelésére irányultak.
 
 Mindezek  ellenére – és azóta is – a posztkommunista és nacionalista politikai  körök valóságos személyi kultuszt fonnak az – időközben elhunyt  – hírhedt tábornok alakja köré. A Nagy-Románia Párt és a Román  Ortodox Egyház élen járnak a volt vasgárdista, néhai Iosif Constantin  Drăgan apósának a „nemzeti hősként” való ünneplésében.  A forradalom szellemét, valamint a vértanúk emlékét meggyalázó  nacionalista hőskultusz vezetett végül is a forradalmárgyilkos szobrának  tervéhez.
 
 A  temesvári December 17. Egyesület  már 1994-ben ekképpen tiltakozott Guşă tábornok felmagasztalása ellen:  „Az érdekes propaganda, mely a nemzet hőseként próbálja őt bemutatni,  a történelemhamisítási kampány része, mely bennünk, forradalmi  harcosokban valóságos undort kelt.”
 
 Orban  Traian, a temesvári felkelés egykori sebesültje, a Memorialul  Revoluţiei  Egyesület vezetője a kirívó marosvásárhelyi esettel kapcsolatban  ekképpen nyilatkozott: „Elvégre az utóbbi húsz esztendőben a  megtorlás szinte valamennyi főszereplőjét valamilyen módon kitüntették.  Ilyen is csak Romániában fordulhat elő.”
 
 Románia  az Európai Unió tagországa. Az Európai Parlament képviselőjeként,  valamint az egyesült Európába vezető út első állomásának számító  Temesvár egykori lelkipásztoraként – a megszenvedett város és  egyházaink ökumenikus közösségében – erélyesen tiltakozom Ştefan  Guşă  tábornok szobrának a felállítása ellen, egyben pedig az erre vonatkozó  határozat azonnali visszavonására és a hatalmi erőszak áldozatainak,  valamint családtagjaiknak a megkövetésére szólítom fel  a Marosvásárhelyi Önkormányzatot.
 
 Hasonlóképpen  az RMDSZ haladéktalan fellépését sürgetem a kegyelet- és  szentségtörő szoborállítás ellenében. A Városi Tanács RMDSZ-frakciója  testületi lemondásával tehetné jóvá a szobor felállításához  nyújtott cinkos támogatását.
 
 Az  RMDSZ-frakció elnökének  állítólagos tájékozatlansága ez esetben nem jelenthet mentséget  számára. 
 
 A  város RMDSZ-es alpolgármesterének állásfoglalása mélységesen  elvtelen és kegyeletsértő, amikor is úgy érvel, hogy: „a románság  szemében esetleg Sütő András  is olyan lehet, mint számunkra Guşă tábornok”.  Nagy erdélyi írónk  marosvásárhelyi szobrának felállítása nem képezheti elvtelen  alku vagy opportunista politikai „ellenszolgáltatás” tárgyát.  Hasonlóképpen a soviniszta erőszaknak áldozatul esett író, valamint  a diktatúra hatalmi gépezetének bűncselekményeiben részes tábornok  közé semmiképpen sem tehető egyenlőségjel. 
 
 Marosvásárhelyen  Sütő András szobra mellett éppen úgy nincsen helye Guşă  tábornok szobrának – mint ahogyan az aradi Szabadság-szobortól  is élesen elüt a Nagyromán Nacionalizmus Diadalíve.
 
 Legyünk  hűek értékeinkhez – és önmagunkhoz!
 
 Nagyvárad,  2009. szeptember 18.
Tőkés László
EP-képviselő













