Tőkés László beszéde a Kárpát-Medencei Ökumenikus Nagytalálkozón

Bábeltől Pünkösdig 

Isten igéit idézem a Mózes I. könyvéből, valamint az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvből – azokat az igéket, melyek megmutatják, hogy a mai Európában mely utat kell követnünk Bábeltől Pünkösdig: a bűn és az emberi nagyravágyás miatt összezavarodó nyelvek, a meg nem értés, a népek közötti ellenségeskedés állapotától (1) a nyelvek és a nemzetek közötti megértés és megbékélés pünkösdi csodájáig (2) – amikor is, az első Pünkösd napján, a Szentlélek jóvoltából Isten Igéjét „mindenki a maga nyelvén hallá szólani” (Csel. 2,6).

Hitünk indításából, itt, a Szegedi Dómban, mi is ezen az úton járunk, amikor Európa keresztény gyökereiből és értékrendjéből kiindulva, a hitvalló erdélyi püspök, Jakab Antal szavaival valljuk: „A kereszténység és a magyarság egy és szétválaszthatatlan. Ha szétválasztjuk, az olyan, mint amikor a test a lélektől válik el: az a halál.”

Széchenyi István mondását kiegészítve, hadd tegyük hozzá: „Hitében és nyelvében él a nemzet”. Isten Igéjét „édes anyanyelvünkön” hallva, testvéri együttérzéssel vállalunk közösséget azokkal, akik a „nagyságos Fejedelem”, II. Rákóczi Ferenc nyugvóhelyéül szolgáló Kassai Dómban, vagy a moldvai csángók templomaiban Isten szavát nem hallgathatják magyarul, és azokra a Testvéreinkre, akiknek Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, vagy Szlavóniában nincsen se Templomuk, se Iskolájuk (Reményik Sándor).

Tizennégy évvel ezelőtt, 1995. július 27-én, a Debreceni Nagytemplomban tartottuk azt a Kárpát-medencei nagygyűlést – ennek a mai, szegedinek a mását –, mellyel a határon túlra szakadt magyarság iskoláiért, a magyar nyelv egyenrangúságáért és az európai nemzetek jogegyenlőségéért emeltük fel szavunkat.

Sokatmondó  és lesújtóan szomorú, hogy másfél évtized után, húsz évvel az ateista nacionál-kommunizmus bukása nyomán – még mindig ugyanott tartunk. Puszta nyelvi jogainkért kell síkra szállnunk, a távolra tolódó autonómiáról, a közösségi önrendelkezés jogáról nem is beszélve.

A Szlovák Nemzeti Párt primitív módon gyűlölködő elnöke nemrégen a Trianoni békediktátum revíziójának szándékával riogatott, mely – úgymond – „újabb katonai konfliktusba sodorhatná Európát” (sic!).

Ma, a II. Bécsi döntés 69. évfordulóján hadd nyugtassuk meg Ján Slotát és a „magyar kártyát” kijátszó eszmetársait, hogy a mai magyarok nem területet – hanem: területért jogokat követelnek. Emberi és kisebbségi jogokat és közösségi önrendelkezést az Európai Unió szövetségi rendszerében, melytől végképp és teljességgel idegen akár a hírhedt Benes-dekrétumok, akár a szlovák államnyelvtörvény, akár Sólyom László államfő brutális kiutasítása Szlovákiából.

Keresztény értékrendünk és európai jogrendünk értelmében kifejezett és megalapozott jogköveteléseinket a mai napon egyakarattal tárjuk a nemzetközi nyilvánosság, testvéregyházaink közössége, valamint az egyesült Európa fórumai elé, a következők szerint:

● Minden népnek, nemzetnek és nemzeti közösségnek elidegeníthetetlen joga saját anyanyelvének használata saját hazájában és szülőföldjén.

● Az „egység a sokféleségben” elvén alapuló egyesült Európában a nyelvi egyenjogúság és a szabad nyelvhasználat alapvető  értékek.

● Ennek megfelelően követeljük a szlovák nyelvtörvény feltétel nélküli visszavonását.

● Az Európai Uniótól joggal, várjuk el, hogy ne folytasson struccpolitikát, hanem a saját alapvető normáival és értékeivel ellentétes nyelvtörvényt utasítsa vissza. Általános viszonylatban pedig ne a tagországok belügyének, hanem egyetemes európai ügynek tekintse a kisebbségi kérdést.

● Az Európai Parlament dolgozzon ki és fogadjon el egy általános érvényű kisebbségvédelmi jogrendszert a területén élő etnikai és vallási kisebbségi közösségek helyzetének rendezése végett.

● A szlovákiaihoz vagy romániaihoz hasonló jogsérelmek megelőzése és orvoslása céljából az Európai Unió vezesse be a csatlakozás után is érvényes megfigyelés – monitorizálás – általános gyakorlatát.

Köszönetet mondva a vendéglátó Szeged-Csanádi Püspökségnek, személy szerint Kiss-Rigó László püspök úrnak, továbbá valamennyi jeles egyházi és közéleti vendégünknek – köztük is Bábel Balázs kalocsai érsek úrnak és püspöktársainak, Schmitt Pál EP-alelnöknek és díszvendégünknek, Berndt Posselt EP-képviselőnek – , kiváltképpen pedig a szlovák nyelvtörvény ellenében felszólaló szlovák politikusoknak, Anna Zaborska, Miroslav Mikolásik és Eduard Kukan EP-képviselőknek és Mikulas Dzurinda volt miniszterelnöknek, valamint az egész jelenlévő Gyülekezetnek és valamennyi támogatónknak – végezetre hadd küldjem közös üzenetünket a szeptember 1-jei dunaszerdahelyi és brüsszeli tiltakozó nagygyűlések résztvevőihez és magyar ifjúságunkhoz a boldog emlékezetű II. János Pál pápa egykori, Budapesten elhangzott beszédének szavaival:

„Ne csüggedjetek, hanem kövessétek az igazság és a hit útját! … Legyetek egy olyan új világ építői, amely azoknak az értékeknek az alapjára támaszkodik, melyek Szent István király tetteit ihlették.”

Szeged, 2009. augusztus 30.

Tőkés László