„Orra bukva az avaron, / és menni tovább mégis”
Újvárossy  Ernő halálára emlékeztek vasárnap, 2009. szeptember 20-án  az 1989-es események kiinduló helyszínén, a temesvár-belvárosi  református templomban. Újvárossy Ernő Temesvár első halottja volt,  1989 szeptemberében találtak rá holtan a városszéli erdőben. Az  1989-es belvárosi templombővítés kulcsembereként kiállt református  egyháza mellett, a folyamatos zaklatások, fenyegetések ellenére  mindent megtett az építkezés előremozdítása érdekében – halálának  okaira azóta sem derült fény.  
 A  délelőtti ünnepi istentiszteleten Fazakas Csaba temesvári  esperes hirdetett igét, Mózes első könyvének zárórészei alapján  a „vég mint valaminek a kezdete” gondolatát fejtette ki, befejezésként  Jézus szavait idézte: „„Én vagyok a feltámadás és az élet,  aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem,  az nem hal meg soha.” 
 
 Az  istentisztelet zárásaként Tőkés László, a temesvári népfelkelés  elindítója röviden megidézte a húsz évvel ezelőtti idők hangulatát.  1989. szeptember 11-én életveszélyesen megfenyegették telefonon  (a telefon csak akkor működött, ha épp valakik románul fenyegették,  gyalázták, adatolta), 12-én indultak Újvárossy Ernő keresésére  Kabai Józseffel. Szeptember 16-án Pap László akkori királyhágómelléki  püspöknek levélben jelezték, hogy a gyülekezet egyik leglelkesebb  tagja eltűnt, 18-án kaptak hírt Újvárossy Ernő holttestének előkerüléséről.  Ez volt az az időszak, emlékezett a Királyhágómelléki Református  Egyházkerület nemrégiben leköszönt püspöke, amikor „élesbe  fordultak” a dolgok. Most, húsz évvel az akkori események után  Marosvásárhelyen – RMDSZ-es városi tanácsosok egyetértésével  – szobrot állítanának annak a tábornoknak, akit 1989-ben azért  küldtek Temesvárra, hogy elfojtsa a rendszerváltozást előidéző  megmozdulást. Békeidőkben is meg kell őriznünk gerincünk egyenességét,  figyelmeztetett a püspök, és nem képezheti alku tárgyát egy tömeggyilkos,  valamint Sütő András szobra. (Emlékeztetőül: a marosvásárhelyi  tanácsosok azzal érveltek Ştefan Guşă tábornok szobrának elfogadása  mellett, hogy „cserébe” felállíthatják Sütő András szobrát.) 
 
 Az  istentisztelet után a temesvár-erzsébetvárosi temetőben Újvárossy  Ernő kopjafa-síremlékénél Tőkés László püspök, EP-képviselő  tartott rövid áhítatot. Kiinduló igehelyként Dávid ún. „íjdalából”  idézett, amelyben Dávid Jonathánt siratja. Ilyen barátságok ma  már nem nagyon születnek, mondta az erdélyi magyarok európai képviselője,  „elhaveresedtünk”, márpedig a politikai elvbarátságokon, egymás  legyőzésének szándékán túl ez a szent barátság kellene, hogy  jellemezze kapcsolatainkat. Újvárossy Ernő temetésén Farkas  Árpád „Avaron” című versét idézték, elevenítette fel  a húsz évvel ezelőtti, „néma tüntetéssé” alakult kegyeletadást.  „Orra bukva az avaron, / a veszélyt megkeresni, derékig csonterdőben  is / csak menni, egyre menni, / mint kire országló erőt / s egy ilyen  földet szabtak, / hogy óvja lélegzetenként / e keserves hatalmat!”  – talán így lehet leginkább hitelesen jellemezni Újvárossy Ernőt,  mondta Tőkés László. Ugyanakkor megemlékezett a „hétköznapok  hőseiről” is, a presbitériumról és a hívekről, amely nem széledt  szét az államhatalom nyomása alatt, hanem inkább megacélosodott,  közösséggé kovácsolódott.  
 
 Mert  – utalt az EP-képviselő a nemrégiben megjelent Szigorúan  ellenőrzött evangélium c. dokumentumkötetre, amelyben a hírhedt  Szekuritátéval kollaboráló lelkipásztorokról lehet olvasni –  nem igaz, hogy nem volt választási lehetőség, hogy nem volt alternatíva.  Lehetett embernek maradni, hangsúlyozta a püspök, Újvárossy Ernő  az igazságért adta az életét, miközben mások ebből az igazságból  húztak hasznot. 
 
 Balaton  Zoltán presbiter az Újvárossy Ernőhöz fűződő „jonatháni  barátság” hangján idézte meg az első hősi halott emlékét,  ugyanakkor figyelmeztetett: gyászolni a végtelenségig csak akkor  szokás, ha a gyászolt halála értelmetlen volt. Ahhoz, hogy kegyeletteljes  ünneppé váljon a megemlékezés, szembe kell néznünk a múlttal,  de szembe kell néznünk a jelenünkkel is: milyen folytatása a múltunknak?  – kérdezte az 1989-es „hétköznapok hőse”. 
 
 A  megemlékezés végén a belvárosi templom kórusa énekkel adózott  Újvárossy Ernő emlékének. 
 
 Temesvár, 2009. szeptember 20.
Tőkés  László
EP-képviselő
Sajtóirodája













