Üdvözlőbeszédet Milan Stech és Jan Hamacek, a cseh felső- és alsóház elnökei, valamint Pető Tibor magyar nagykövet és Dominik Duka prágai érsek, Csehország bíboros-prímása mondtak. „Történelmi tapasztalataink hasonlóak, sokszor közösek. A visegrádi együttműködés megtartása ezért rendkívül fontos” – szögezte le a szenátus elnöke. „Soha nem felejtjük el, hogy a magyarok véráldozatot is vállalva felkeltek a kommunista szovjet elnyomás ellen. A hősöket tiszteljük, és fejet hajtunk emlékük előtt” – jelentette ki a cseh képviselőház elnöke. A prágai magyar nagykövet a magyar történelem legfényesebb fejezetének minősítette az 1956-os forradalmat és szabadságharcot, és köszönetet mondott a cseh parlamentnek, hogy támogatta a konferencia megrendezését. A cseh katolikus egyház feje a magyar forradalom és szabadságharc leverését az „európai történelem sötét napjának” minősítette, méltatva Mindszenty József hercegprímás korabeli szerepét is Magyarországon. Karel Schwarzenberg volt cseh külügyminiszter, aki 1956-ban Ausztriában élt, felidézte saját emlékeit a magyar menekültek ausztriai fogadtatásáról, majd leszögezte: a magyar forradalom megdöntötte a „népuralom” kommunista mítoszát, hiszen éppen a magyar nép lázadt fel a kommunizmus ellen.    

A Nela Winkelmanova platformigazgató által moderált, két panelből álló fórum első részében történelmi párhuzamok és különbségek felidézésével arról esett szó, hogy a közép-európai országok miként próbálták kivonni magukat a szovjet elnyomás alól. A második panel címe önmagáért beszél: A kommunista rendszer megreformálhatatlansága. Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke ennek keretében tartott előadást Szabadságharc és ellenforradalmi megtorlások címmel. Az 1989-es romániai forradalom kiemelkedő szereplője szerint Romániában 1956 után közel annyi személy kapott büntetést, mint Magyarországon, holott Romániában nem volt forradalom. Úgy vélte: Bukarest a magyarországi eseményeket a romániai magyar kisebbség vezetőivel való leszámolásra használta fel, és „mindmáig adós a romániai magyarok elleni jogtalanságok elismerésével és orvoslásával” – summázta a Magyar Távirati Iroda a püspök beszédének lényegét.  

A közép-európaiak a hidegháború hősei voltak, mert képesek voltak fellázadni a 2. világháború után kialakult rossz világrend ellen – jelentette ki Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. Rámutatott, hogy a közép-európai országok, amelyek ma a visegrádi csoportot alkotják, fontos szerepet játszottak a rendszerváltásban, valamint a szovjet rendszer felbomlásában is, és ennek nyomán próbálják megvalósítani a szabadságról és a demokráciáról alkotott elképzeléseiket, „a közép-európai álmot”.

Jaroslav Sebek cseh történész szerint az 1956-os magyarországi eseményeknek azért nem volt visszhangjuk a korabeli Csehszlovákiában, mert a cseheknek és a szlovákoknak nem volt tapasztalatuk az orosz elnyomásról, a Szovjetuniót nagy szláv szövetségesnek tekintették, ráadásul pedig a gazdasági helyzetük is jelentősen jobb volt, mint a Magyarországé.   

M. Kiss Sándor magyar történész előadásában rámutatott, hogy a kommunista rendszer megpróbálta megváltoztatni a társadalom alapértékeit, amelyeket a szabadság, a tulajdon és a hit jelentettek, de sikertelenül.

Bukovszky László történész, a szlovák kormány kisebbségügyi megbízottja szlovákiai titkosszolgálati források alapján arra világított rá, hogy a magyar forradalom „visszhangtalanságának” egyik fontos oka az volt, hogy a korabeli csehszlovák belügyi szervek nagyon hatékonyan intézkedtek, és ellenőrzésük alatt tartották a helyzetet.    

Az 1989 előtti kelet-közép-európai forradalmak és forradalmi kísérletek egyértelműen megmutatták, hogy „a kommunizmust nem lehet megreformálni, és csak akkor dönthető meg, ha megdől a Szovjetunió is” – vélte Szerencsés Károly magyarországi történész.   

„Ez a konferencia is azt mutatja, hogy történelmi tapasztalataink közösek, illetve nagyon hasonlítanak egymáshoz. Egyebek között ennek alapján is tartjuk mi szükségesnek, hogy tovább mélyüljön a visegrádi országok együttműködése” – vélekedett Milan Stech cseh szenátusi elnök. A jelenlegi migrációs válsággal kapcsolatban kifejtette: a V4-ek nem törekednek az Európai Unió felbomlasztására, de múltbeli tapasztalataik alapján érzékenyek, és elutasítják, hogy újra egy központ mondja meg nekik, mit is kell tenniük.

Tőkés László EP-képviselő a maga során úgy vélte: jelenleg olyan jó a közép-európai együttműködés, hogy meg lehetne próbálkozni a kisebbségi problémák közös megoldásának a napirendre tűzésével is. „Megítélésem szerint kifejezetten Szlovákiával kapcsolatban merül fel ez a kérdés a V4-ek csoportjában. Magyarország ezen a téren olyan bizalomépítő gesztusokat tett Szlovákia irányába, és olyan jól alakul a kormányközi, az országközi, a szomszédsági kapcsolat Szlovákiával, hogy ez a kisebbségi kérdés rendezése irányába is megnyitja a lehetőséget. Számomra Romániával kapcsolatban, de általában véve a szomszédságpolitika viszonylatában is így tevődik fel a kérdés. Annyira rászorulunk egymásra, hogy a V4-ek csoportja szinte kiegészül Romániával, a nyugat-balkáni térség országaival vagy éppenséggel Ausztriával és a balti államokkal is, hogy még szélesebbre nyissam a kaput” – folytatta erdélyi képviselőnk.  „Közös érdekeink vannak, amelyek után fényűzésnek számít, hogy egymást emésszük, egymást fékezzük, ezért én a mai helyzetet egy nagyon alkalmas politikai pillanatnak látom arra, hogy ezen a téren is nyitás történjen. Nem szabad azt tenni, ami korábban történt Magyarország és Szlovákia viszonylatában, hogy jegelték például az autonómia problémáját. A kialakult bizalmi légkörben napirendre kellene tűzni a kényes kérdéseket, például a kettős állampolgárság kérdését is” – nyilatkozta Tőkés László.