Joseph Daul beszéde a Schuman-díj átadásán
2009. december 16.,  szerda, 18.30
Tisztelt  kollégám, kedves Tőkés László!
Tisztelt  kollégák és kolléganők,
Kedves  barátaim!
Rendkívüli  megtiszteltetés, ugyanakkor nagy öröm számomra, hogy ma átadhatom  kollégánknak, Tőkés László püspök úrnak az Európai Parlament  ENP-frakciójának Robert Schuman-díját.
Kollégánknak  és barátunknak, Tőkés Lászlónak méltán kijár ez a díj, amellyel  már 1953 óta kitüntetik azokat a személyiségeket, akik mind közszereplésükkel,  mind egyéni szerepvállalásukkal kiemelkedően cselekszenek a béke,  Európa építése és a humanista értékek ügyének érdekében. 
Az  1952. április 1-én született Tőkés László elkötelezett politikus. 
 Ugyanakkor  a romániai, pontosabban az erdélyi református egyház püspöke,  az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alapító tagja és elnöke. 
 Megannyi  funkció, amellyel megtisztelték, és amelyeket a mindannyiunk által  elismert szenvedéllyel és igazságérzettel lát el. 
 De  ma este történelmi szerepét szeretném különösképpen hangsúlyozni.  És amikor azt mondom, történelmi, azokról a tettekről kívánok  szólni, amelyek fennmaradnak a történelemkönyvekben, és elsősorban  arról a szerepről, amelyet Tőkés László játszott Románia kommunista  iga alóli felszabadulásában. 
 Édesapja  példáját követve kollégánk erősen bírálta a Ceauşescu-rezsimet. 
 Dés  város lelkészeként közreműködött egy magyar nyelvű újság  szerkesztésében, és egyik cikkében arról írt, hogy Romániában  nem tartják tiszteletben az emberi jogokat. Ennek következtében a  szomorú emlékű titkosrendőrség, a Securitate sorozatos  megfélemlítési próbálkozásainak volt kitéve. 
 Ellenállásáról  abban az időben tudomást szerzett az Amerikai Egyesült Államok Szenátusának  Külpolitikai Bizottsága is, ő pedig folytatta a  bírálatot  Temesvárott is, prédikációiban a romániai falurombolásról beszélt,  a magyar közösség ellen irányuló területrendezési politikáról. 
 Tőkés  László prédikációi mindig a magyarok és a románok elengedhetetlen  szolidaritására szólítottak. 
 1988  nyarán ellenállási kampányt szervezett a romániai falurombolás  ellen, újra maga ellen fordítva a Securitate dühét. 
 Társunk  nem tört meg a titkosrendőrség egyre erősebb nyomása alatt. 1988.  március 31-én elrendelték, hogy ne tartson több istentiszteletet  Temesváron, de hívei támogatásával a lelkész megtagadta a parancs  végrehajtását. 
 Otthonában  elvették az áramot, de hívei segítségével – akik közül többeket  letartóztattak, sőt egyiküket holtan találták szeptember 14-én  – a lelkipásztor kitartott. Megfélemlítésként édesapját is  letartóztatták. 
 1989.  decembre 15-én – hosszadalmas jogi eljárás következtében  – megszületett a döntés a lelkész áthelyezéséről. Hívei azonban  őrséget szerveztek a papilak köré, és megakadályozták, hogy a  Securitate emberei behatoljanak a lakásba. 
 Élő  lánc ölelte körül a parókiát, és a rendőrség nem tudott bemenni.  Az esetleges megtorlást megelőzendő, kollégánk kérte a tömeget,  hogy vonuljon vissza, de a sokaság nem mozdult. 
 Áldott  állapotban lévő felesége, bár beteg volt, az orvosi javallat dacára  megtagadta, hogy elhagyja otthonát. 
 A  tömeg pedig egyre nőtt, hiába intette óvatosságra az embereket  Tőkés László. És akkor megérkezett a város polgármestere, egy  ultimátummal: a tömeg 17 óráig vonuljon vissza. 
 Képzeljék  el az egységes, kompakt tömeget, amint vallásos énekeket énekel,  majd olyanokat, amelyeket 1947-ben betiltottak. 
A  magyarok tiltakozása a románok tiltakozásává lett. „Le Ceauşescuval!”,  „Le a kommunizmussal!” – kiabálták az emberek. 
Aztán  a sokaság elhagyta a negyedet, ahol Tőkés László otthona állt,  s elindult a városközpont és a helyi kommunista pártszékház felé. 
Amikor  a rendőrség használni kezdte a vízágyúkat, a tömeg kezet tett  rájuk és a folyóba dobta azokat. Kitört a felkelés. 
A  megmozdulások két napon át folytatódtak. December 17-én a katonák  a tömegbe lőttek, december 16-23. között 73 halálos áldozatuk  volt, aztán még húsz, mielőtt Ceauşescu megszökött volna. 
December  18-án temesvári munkások tízezrei vették át a kezdeményezést,  tüntettek, és 20-án a városon teljesen úrrá lett a felkelés. 
Ez  a felkelés terjedt aztán szét az egész országban, és –  mint köztudott – a diktátor Ceauşescu bukásához vezett. 
Íme,  kedves kollégák és kolléganők, Tőkés László barátunk történetének  egy igen szűkre szabott vázlata. 1990-ben református püspökké  lett, 2004-ben újraválasztották. 
László  2007-ben, nyomban országa EU-csatlakozását követően, európai képviselő  lett. 
Mint  mondottam, rendkívüli életút ez, amely fennmarad majd a történelemkönyvekben,  és amely megtisztelő Európa és politikai családunk számára. 
Kérem,  tapsolják meg kollégánkat, akinek most átnyújtom az ENP frakció  Schuman-díját.













