Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke a néppárti frakciót látogatta meg
Az Európai  Parlament Néppárti Frakciójának 2010. március 3-i rendes ülése azáltal vált  különlegessé, hogy azt – megválasztatása óta első ízben – jelenlétével  tisztelte meg Herman Van Rompuy, az  Európai Tanács elnöke. Az ismerkedés céljából megrendezett eszmecsere kapcsán a  Lisszaboni Szerződés révén létrehozott új tisztséget elsőként betöltő új elnök  az Európai Unió intézményei és tisztségviselői közötti kapcsolattartás és  együttműködés fontosságát, valamint saját, ez iránti elkötelezettségét  hangsúlyozta.
Bevezető  előterjesztésében Rompuy elnök a pénzügyi-gazdasági  válság leküzdését és a klímaváltozással szembeni közös fellépést tartotta a legfontosabb problémáknak, melyek  önálló uniós stratégia alkalmazását  teszik szükségessé. Ezekben a kérdésekben Európának egységesen kell szólnia és  fellépnie – hangoztatta a belga elnök –, pontosan meghatározva a hosszú távú,  valamint az ezekhez szabott rövid távú célkitűzéseit.
   A nagy  érdeklődést kiváltó fórum-megbeszélésen mintegy huszonöt képviselő intézett  kérdést az EU elnökéhez.
   José Ignacio Salafranca olasz  EP-képviselő az emberi jogok területén bekövetkezhető változásokról  érdeklődött, és a kubaiak kommunizmus-elleni küzdelmének fokozott támogatását  szorgalmazta.
   Tunne Kelam észtországi, valamint Laima Andrikiene litván EP-képviselők a  közös európai kül- és biztonságpolitika viszonylatában a francia–orosz  hadirepülőgép-üzlet tervét bírálták, különös tekintettel Grúzia oroszok általi  fenyegetettségére.
   Lambert van Nistelrooj holland  képviselő az Európai Tanács részéről az eddiginél nagyobb odafigyelést igényelt  az Európai Parlament iránt – a Lisszaboni Szerződés szellemében.
   Mario Mauro olaszországi politikus a  hazájában tapasztalható bizalomcsökkenés iránti aggodalmának adott hangot, mely  az utóbbi időben az EU intézményeit övezi. Ehhez kapcsolódóan Alojz Peterle volt szlovén kormányfő a  lisszaboni stratégia kellő érvényesülése iránti kétségét fejezte ki, sok sikert  kívánva az elnöknek és csapatának. Othmar  Karas osztrák képviselő hasonló értelemben nyilatkozott.
   Győri Enikő Fidesz-képviselő, a  küszöbön álló magyarországi kormányváltozásra utalva, az Európai Tanács  elnöksége és a soros – spanyol, belga, magyar – elnökségek közötti várható  együttműködésre nézve tette fel kérdését.
   Tőkés László erdélyi képviselőnk  hozzászólásában megállapította, hogy – egészében véve – az Európai Közösség  viszonya enyhén szólva problematikus mind az EU-n belüli, mind a rajta kívüli  volt kommunista országokhoz. Az előbbiek európai csatlakozása ellenére,  kontinensünket továbbra is a múltból örökölt megosztottság jellemzi – a  továbbra is meglévő „virtuális vasfüggöny” miatt. Több kelet-közép-európai  ország nem annyira valós érdemei, hanem sokkal inkább politikai okokból nyerte  el felvételét az Unióba, s ennek tulajdoníthatóan magukkal hozták,  „importálták” kommunista múltjukban gyökerező problémáikat, mint amilyenek: a  jogállamiság hiánya, a korrupció vagy a megoldatlan kisebbségi kérdések (stb.).  A posztkommunista országok egyik legnagyobb problémát jelentő öröksége a volt  kommunista és titkosszolgálati vezetők politikai tovább élése, hatalomba való  beépülése – ami az EU számára biztonságpolitikai kockázatot jelent. Milyen  elképzelései vannak az Elnöknek Kelet- és Közép-Európa – mindezeket meghaladó –  tényleges felzárkózására, a volt kommunista országok integrációjának  stratégiájára nézve? – tette fel a kérdést Tőkés László.
   Vytautas Landsbergis litvániai ex-elnök  a balti államok, Lengyelország és – általában véve – a keleti térség  országainak gazdasági, energiapolitikai függetlensége elvesztésének a  veszélyére hívta fel a figyelmet, az orosz gázipar befolyása, illetve az Északi  Áramlat gázvezeték következtében.
   Joseph Daul néppárti frakcióelnök  hozzászólásában a munkahelyteremtés stratégiai fontosságára mutatott rá, az EU  2020-ra szóló általános stratégiája összefüggésében.
   A sokfelé  ágazó kérdésekre Herman Van Rompuy márcsak az idő hiányában sem adhatott  részletes választ. Záróbeszédében viszont hangsúlyos módon kitért a  válságkezelés, az európai intézmények strukturális és funkcionális  összehangolása, valamint az uniós kül- és biztonságpolitika kérdéseire.  Elismerve ugyan, hogy a tagországokban mind az EU, mind Európa jövője  vonatkozásában bizalmi válság tapasztalható,  a kritikával és az elégedetlenséggel szemben viszont nekünk mégiscsak az elért  európai eredményeket kell hangsúlyoznunk és a reménység szavát kell hallatnunk  – mondotta.
Brüsszel, 2010. március 3.
Tőkés  László 
EP-képviselő
Sajtóirodája













